The Big Bang Theory S10E11 – The Birthday Synchronity

Le a kalappal – az agymenős bandának igazán ütős téli finálét sikerült összehoznia.

Bernie, Howard, Raj és Stuart elindul a kórházba, még a srácokat is riasztják, csakhogy onnan hazaküldik őket, mivel még túl korán érkeztek. Otthon aztán Raj száján véletlen kiszalad, hogy mi a baba neme, amin Bernie-ék annyira kiakadnak, hogy elküldik barátjukat. Mindeközben éjfél beálltával Sheldon felébreszti Amyt, mivel elérkezett a lány születésnapja, ami számukra egy dolgot jelent: az éves, ünnepi koituszukat – amit azonban megzavar Bernie-ék üzenet, hogy jön a baba. Innentől kezdve Amy és Sheldon mindent megtesz, hogy kettesben maradhassanak, ez viszont sehogy sem akar összejönni.

Először is, minden poén lelövése nélkül, hadd mondjak csak annyit – amit már a bevezetőben is említettem –, hogy nagyon pöpecül sikerült ez az epizód: az alkotóknak sikerült nagyon szépen összefonnia Berni-ék babájának születését és Sheldonék, khm… születésnapi tradícióját, méghozzá úgy, hogy mindkét szál elegendő figyelmet kapott, és a poénok is ütöttek.

Howardéknál amiből csak poént lehetett csinálni, abból csináltak is: előjött a furcsa szituáció az egy mamával és három pasival, amira a kórházban a nővérke a lehető legjobban reagált, aztán ismét előjött Howard és Raj diszfunkcionális kapcsolata, amire aztán még rátettek egy lapáttal azzal, hogy mégis hogyan reagálnak a baba születésére a többiek (ami amúgy kifejezetten életszerű volt). A baba születése utáni slusszpoén nem a szívem csücske, de attól még el kell ismernem, hogy nagyon passzolt.

Viszont a humor mellé odafértek a megható pillanatok is: szóba került Howard édesanyja, és hogy milyen jó lenne, ha ott lehetne. A srácok megvitatták, hogy mennyi mindenen is mentek keresztül a sorozat kezdete óta. Volt össznépi örömködés, meg minden – egyszóval szép volt az egész, na. Maximum azt tudom egy kicsit „negatívumként” felhozni, hogy volt két jelenet Bernie-vel a kórteremben, utána meg már csak azt láttuk, ahogy Howard jön ki újságolni, hogy megvan a baba – innen nekem hiányzott némi fokozás, ugyanakkor viszont jó is, hogy nem jött be a klisés „szülünk”-jelenet (valamint ezen kívül mintha kétszer folyt volna el Bernie magzatvize, egyszer az előző részben, egyszer meg most, de annyi baj legyen).

Az érzelmek és a humor kettőssége Sheldonnál és Amynél is remekül működött, a vicces és a megható pillanatok ügyesen követték egymást. Sheldon irtó cuki volt, hogy már rögtön éjfélkor felébresztette barátnőjét, hogy megköszöntse, és az ajándéka is meglepően figyelmes volt. Szenvedésük pedig, hogy végre lefeküdhessenek egymással pedig rettentő vicces volt, főleg mikor behozták a Harry Potter-es elemeket. Hát igen – egyszer koitálnának egy évben, és akkor sem hagyják őket nyugton.

Emellett a két szál mellett – szerencsére – Penny és Leonard csak mellékszerepet kapott, így a sztori nem lett túltelített, viszont ami szerepük volt, az jól illett a történetbe, és így lett kerek az epizód.

Szóval összességében nagyon tetszett a téli finálé – minden megvolt benne, aminek csak meg kellett lennie, a humortól kezdve a megható pillanatokig, úgyhogy tényleg le a kalappal az írók előtt. És üdvözlet a legkisebb Wolowitznak!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.