Kicsit avas az a fahéj – Csokoládé (2000)

Nagyon-nagyon ritkán nézek romantikus filmeket, és ezt a keveset is általában kényszer hatására teszem, viszont akad néhány igazi gyöngyszem, amit önként és dalolva tekintek meg szinte minden évben. A Csokoládé pontosan ilyen, és ehhez természeten annak is köze van, hogy a filmben töménytelen mennyiségű édesség készül és fogy.

Vianne (Juliette Binoche) egy erősen szeles napon érkezik meg Lansquenet-be, egy álmos francia falucskába, ahol az elmúlt száz évhez képest szinte semmi sem változott. Vianne ráadásul pont nagyböjt idején toppant be, és még imádnivaló és bájos kis csokoládéboltját is megnyitotta, miközben a faluban mindenki vallási áhítattól fűszerezve élte mindennapjait. Vianne kedves és bájos természete egyszerre baráttá és ellenségessé tette őt a helyiek szemében, de leginkább Reynaud grófjának szemében (Alfred Molina).

A faluban pletykák kezdtek el terjengeni Vianne-ról és lányáról, Anoukról (Victoire Thivisol), aki nemhogy egyedül neveli gyermekét, hanem még férjnél sincs, ráadásul a vasárnapi miséket is rendre kihagyja. Azonban a csokoládé olyan bűnös élvezeteket lop a helyiek szívébe és elméjébe, ami felér egy teljes változással.

A Csokoládé úgy romantikus film, hogy valójában nem is nevezhető annak, mivel a hangsúlyt nem a szerelmi szálak kibogozására helyezi, hanem a helyiek életének mindennapjaira, és ehhez hozzátartozik a szerelem is. Látszik, hogy könyvadaptációval van dolgunk, hiszen a karakterek komplexek, a párbeszédek ütősek, és a történések úgy logikusak, hogy közben valódiak.

Természetesen a film sikeréhez hozzájárult az a hihetetlen mennyiségű csokoládé, amit a forgatás közben felhasználtak és elfogyasztottak. A filmbéli hatalmas áttöréses jelenetnél például a kirakatban valódi csokoládé fogyott, ami a színésznek valód hasfájást is okozott – de szerintem ezt mindannyian bevállaltuk volna.

Juliette Binoche-ra mintha ráírták volna a szerepet, fantasztikusan alakítja a rejtélyes nőt, akinek a vérében van valami egzotikum, és aki a korban kellően erélyes és kifinomult egyszerre. Judi Dench pedig fantasztikusat alakít zsémbes nagymamaként, akinek persze aranyból van a szíve, és él-hal az édességekért. Ráadásul Dench karakterének saját személyes drámája talán még a főszereplőnél is érdekesebb történetet vázol fel, ami itt a filmben nem kapott annyi kibontást, de feltételezem a könyvben igen, lévén ott sokkal nagyobb a mozgástér és az oldalszám.

A Csokoládé számtalan díjat és jelölést zsebelt be, ami nem csoda, hiszen mondanivalója majd tizenhat év távlatában sem kopott meg, és a mai napig jóleső érzés újra elővenni és elmerengeni az ízek és érzések világában – na, meg Johnny Depp legjobb alakításában.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.