Drifters S01E12 – Staring at Shinsengumi

A múlthéten már szomorúan búcsút vettünk az Ash vs Evil Deadtől egy évadzáró cikk személyében, és hogy ne lépjünk át nagy csomaggal a következő évbe, így a szomorú lezárásnak a Driftersnél is eljött az ideje – avagy tekerjük fel a hangerőt magasra, vegyük kézbe a katanát, mert most következik a Staring at Shinsengumi.

“Gyűlölöm ezt a klánt, amiért mosolyogva mennek a halálba.”

A múltheti részben már megjelent Hijikata, de azzal, hogy végre leállt küzdeni Toyohisával indult meg az igazi versengés a győzelemért. Míg Toyo az első sorban harcol, Yoichi tizedeli tovább a nem kívánatos személyeket, Oda pedig hol vakarja a fejét a kavargó rossz érzések miatt, másrészről meg parancsot ad arra, hogy hogyan is keveredjen ki a kis sereg a szorult helyzetből. Persze a legfőbb harc a két szamuráj között zajlik, és végre valamennyi választ kapunk arra, hogy pontosan miért is fortyant fel annyira az amúgy halál nyugodt Hijikata Shimazu
neve hallatán.

A Staring at Shinsengumi egy nagyon tanulságos, egyben persze akciódús lezárás: egyrészről ott van Toyohisa, aki nem csömörlik meg attól, hogyha szembekerül egy tőle jelenleg erősebbel – inkább mosolyogva megy a halálba. Oda ismét megmutatja azt nekünk, hogy nem véletlenül ő volt az a férfi, aki japánt elindította az egyesítés útján, Yoichi belső vívódása meg nem szavakban, hanem ismét csak tettekben nyílvánult meg. A prímet azonban most kétséget
kizáróan Hijikata vitte, akinek dühe sokkal mélyebb attól, hogy egy átlagember megértse – de egy másik harcos képes átérezni, még akkor is, ha évszázados is köztük a különbség.

Persze a harc (nem mondok újat) győzelemmel zárul – még akkor is, ha közben szétvertek mindent a harc hevében. Hijikatát és Rasputint visszahívja  vezetőjük (utóbbinak persze sűrű bocsánatkéréseket kell intéznie felettese felé), és az epizód úgy zárul, hogy Easy örül, Murasaki arcáról semmit nem lehet leolvasni, valamiért azonban mégis lehet sejteni, hogy ő is győztesen jött ki a dologból.

Ezalatt a röpke egy évad alatt sok mindent láthattunk Hirano bácsi arzenáljából: nagy harcok, robbanások, mellek, látványos kivégzések és remekül megkreált történet és karakterek. És ezek a Drifters legnagyobb erőssége: nincsen összecsapva vagy félvállról véve, minden szépen ki van bontva és pont emiatt mindenre és mindenkire jut több (vagy talán kissé kevesebb) idő.

Az egyik szemem sír, a másik meg nevet ugyanis ma ismét véget ért egy remek sorozat, de az kamatostul kárpótól az tudat, hogy talán nem is kell olyan sokat várni a második évadra, mert bár nem a Drifters volt a szezon sztár animéje, de az elvártakat hozta és nem kevés rajongót tudhat magáénak.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.