A gonosz mindig igazat szól – Angyalok és démonok (2009)

Előjáróban leszögezném, hogy nem olvastam Dan Brown egyetlen könyvét sem, így nem tudom megítélni, hogy a filmadaptációk mennyiben térnek el a kötettől, cserébe előítélet nélkül tudom állítani, hogy moziban nagyon jól működnek a sodró lendületű történetei.

Dr. Robert Langdon (Tom Hanks) ismert ikonológus, közismert kutató, harvardi professzor és a római katolikus egyház nagy kritikusa, így természetesen ő lepődik meg leginkább azon, hogy a Vatikán őt hívja segítségül, mikor fenyegetést kapnak. Ráadásul a nemrég elhunyt pápa miatt most még inkább sebezhető az egyház, és pontosan ebben az időszakban rabolták el a legesélyesebb pápajelölteket. Lagdon professzornak azonban ismét akadnak segítői, ugyanis a helyi rendőrség tagja, Olivetti nyomozó (Pierfrancesco Favino) mindenben rendelkezésére áll, és támogatja a professzor minden furcsa elméletét, bízva abban, hogy ezzel talán meg tudják akadályozni a bíborosok halálát, és egy vatikáni ősi ellenség, az Illuminati visszatérését.

Ráadásul nemcsak négy élet a tét, mivel a svájci hadronütköztetőből brutális körülmények között elloptak egy igen értékes tartályt, ami magában rejt egy antianyag részecskét, amit a tudományban Isteni részecskének is szokás nevezni. Dr. Vittoria Vetra (Ayelet Zurer) szintén a Vatikánban tartózkodik, mert csak ő képes megállítani a kataklizmaszerű robbanást, ehhez azonban előbb meg kell találni a tartályt, amit elrejtettek a városban valahol. Langdon és Vetra közösen teszik meg útjukat templomról templomra, hogy a végkifejletben is egymás mellett haladva láthassák az egyház felemelkedését vagy bukását.

Az Angyalok és démonok egy igen összetett és komplex történetszállal rendelkezik, ennek megfelelően pedig igen sodró lendületű, a nézőnek nem igazán hagynak egy lélegzetvételnyi időt sem az események – és ez igen remek dolog. Egyszerre aggódhatunk a világ sorsáért, az emberekért, főhőseinkért, miközben í történet ítéletet mond a történelem során elkövetett egyházi bűnök felett, és mégis megmutatja, hogy a hit mekkora csodákra is képes.

Tom Hanks kiváló választás volt Langdon szerepére, nem mintha a színész nem lenne kiváló választás bármire – bár én személy szerint értékelném, ha ismét készítene egy vígjátékot is, mert azokat nagyon imádtam –, egyszerre karizmatikus tudós, aki őszinte, nyílt, ugyanakkor hajlandó annyira kétkedve fogadni a tényeket, hogy azokat jobban szemügyre vehesse. Ayelet Zurer remek alakítást nyújt, karakán és erős személyiségként jelenik meg a történetben, miközben kenterbe ver mindenkit az eszével és talpraesettségével.

Ugyanakkor mégsem ők a legkedvesebb karakterek a néző szemében, hanem az ifjú pap, vagyis camerleno, Patrick McKenna (Ewan McGregor), aki józan eszével, kedves és igaz szavaival védelmezi otthonát és családját, vagyis a Vatikánt és az egyházat. McGregor egyszerűen zseniális alakítást nyújt, egyszerre behízelgő modorával és tetszetős kiállásával.

A filmvégi csavar pedig eszméletlenül nagyot üt, és többszöri újranézéskor is legalább akkorát szól, mint az első alakalommal. És bár ötödére nem sok meglepetést tartalmaz a film, mégis minden alkalommal egy fantasztikus utazást kínál a Róma utcáin, a történelemben, és az emberi elme mélységeiben és magasságaiban!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Ez tényleg pokoli – Inferno (2016) | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.