The Big Bang Theory S10E13 – The Romance Recalibration

Most őszintén: mi cukibb a szerződésírás lehetőségétől felspannolt Sheldonnál?

Penny úgy érzi, Leonard „ellustult” a kapcsolatukban, és már semmi erőfeszítést sem tesz arra, hogy egy kis romantikát lopjon az életükbe, ami természetesen konfliktushoz vezet kettejük közt, amit, meglepő módon, talán pont Sheldon és Amy tud majd megoldani. Mindeközben Bernadették megszenvedik, hogy Halley szobájának padlója csikorog, így hát Howard és Raj elhatározzák, hogy valahogy megoldják ezt a problémát.

Egyfelől jár a sorozatnak egy nagy pirospont: felhoztak egy nagyon is valós problémát – egy kapcsolat ellaposodása –, amit aztán teljes mértékben felnőtt módon kezeltek. Penny sérelmei valódiak voltak, Leonard védekezése pedig kifejezetten életszagú – ő nem hibázott semmiben, egyszerűen ilyen az élet (pedig nagyon is hibázott). A történet íve is tetszett – bár a sztori kicsit komolyabb, búsabb hangnemet ütött meg, mint amit megszokhattuk az Agymenőnktől, de mindez működött. Szépen végigvittek minket a problémán, azon, hogy a két fél ezt hogy kezelte, miközben könnyed kis poénokat vittek be Amy and Sheldon segítségével. A megoldás pedig külön remek volt, hiszen a sorozat egyik legklasszikusabb, legkedvesebb visszatérő poénjára építették.

Viszont a történetívnek megvolt a maga árnyoldala is – méghozzá az, hogy mindezt megint mindössze húsz percbe (sőt, kevesebb, mint húsz percbe) kellett belezsúfolni. Így bár működik a dolog, van eleje-közepe-vége, azért érezni, hogy kicsit el lett sietve a dolog. De azért remélem, hogy a következő epizódokban még vissza fogunk térni ehhez a problémához, és ahhoz, Leonard és Penny hogyan hozzák majd vissza a romantikát a kapcsolatukba.

Mindezek mellett Howardék szála elég súlytalan lett, bár ettől még persze szórakoztató. Vicces volt, ahogy Howard és Raj próbálta megoldani, a maguk kifacsart módján, hogy ne recsegjen a padló – amit az alkotók még megspékeltek pár fantázia-jelenettel, ahol aztán törhették a díszleteket. Szóval vicces volt az egész, meg minden, csak itt is látszódott megint az a húsz perc, ezért a szál nem nagyon kapott lezárást – bár attól még jó volt.

Zárszóként pedig szeretném megemlíteni a Chuck Lorre Productions az epizód végén látható idézetkártyáját – ez szinte minden epizód végén ott van, nem nagyon szoktam vele törődni, el sem szoktam olvasni, ma azonban valamiért mégis meglestem. És le a kalappal. Mint biztos tudjátok, ma iktatják be az USA-ban Donald Trumpot – erre a Lorre-ék olyan idézeteket tettek az epizód végére, mint „legyetek óvatosak a kapzsi vezetőkkel” és „fussatok!”. Szóval minden tiszteletem az alkotóké.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.