Minden a szerelemmel kezdődik – Veszedelmes viszonyok (1988)

A kosztümös filmeket nem lehetne a kedvenc műfajomnak nevezni, mégis a Veszedelmes viszonyok – ami, ebbe a műfajba tartozik – az egyik kedvenc filmem, ehhez persze nagyban hozzájárul a parádés szereposztás, a hihetetlen színészi munka, az érdekes történet, na meg egy nagyadag undor a részemről, már ami az akkori társadalmi berendezkedést vagy a nők helyzetét érinti.

A XVIII. század Franciaországban járunk, ahol a hatalmasok és gazdagok űzik kicsit sem sportszerű „játékaikat”, vagyis a színes ruhákban ragyogó előkelők, a pompás falaikon belül férjek csalják meg nejüket, gyermekek hazudnak anyuknak, és kvázi senki sem mond igazat vagy senki sem mondja ki, amit gondol. A színfalak mögött pedig két igazán nagy irányító található, Merteuil (Glenn Close) a gazdag és öntelt özvegy, valamint Valmont (John Malkovich, a híres nőcsábász, akinek semmi sem szent.

Merteuil egy újabb bosszúhadjárata közben fogadást köt Valmonttal, hogy a férfi elcsábítja a leghíresebb, legerényesebb asszonyt, akit Franciaországban csak ismernek, Madame de Tourveltet (Michelle Pfeiffer). Ám miközben Valmont egyre közelebb jut a céljához, és vele a nyeremény éjszakához Merteuil-lel, áttapos még pár érző szíven, és csak véres sebeket hagy maga után.

Stephen Fears filmje a Veszedelmes viszonyok című regénynek a sokadik feldolgozása, ráadásul ez az 1988-as mozi inkább a színházi feldolgozásra épül, sem mint a könyvére. Ráadásul a modern idők filmguruit is megihlette, hiszen 1999-ben készült egy újabb feldolgozás, csak ez már Kegyetlen játékok címmel került a magyar közönség elé.

Nehéz nem dicsérni a filmet, hiszen mind a történet, mind a helyszínek, mind a színészek kiemelkedőt alkotnak benne. Glenn Close fürdőzik szerepében, mint a játékmester, kinél minden szál összefut, és aki egy kósza gondolttal életeket tehet tönkre egy szempillantás alatt – „A hatalom az hatalom”, ahogy Cersei mondta a Trónok harcában. John Malkovich pedig nem az a klasszikus férfiideál, ám mégis van benne egy olyan sárm, ami miatt mindenki döglik utána, és ebben a filmben ez hatványozottan előjön. Ráadásul a mellékszereplők is kiemelkedő színészek, mint az ifjú zenerajongó lovag szerepét játszó Keanu Reeves, aki egyrészt szemtelenül fiatal itt, másrészt tökéletesen látszik, hogy bármilyen filmszerepet vállal, az arannyá válik utána. És ráadásul a Doctor Who rajongóknak is akad igazi csemege, ugyanis Valmont inasát Peter Capaldi alakítja – nekem is rá kellett keresnem, hogy biztosan ő az!

A film nagyjából tízedik percében, a hazafelé tartó út során elhangzik egy kulcsmondat Valmont és Madame de Tourvelt között, ami később meghatározza Valmont egész lényét, és ami valamelyest előrevetíti a szomorú véget is. A véget, amely egyszerre szívbemarkoló, felemelő és megríkató.

És hogy miért lehet mégis a földbe taposni? Hát a társadalmi kép okán, ugyanis kíméletlenül megmutatja, hogy a gazdagok egymás közötti kicsinyes harcai mennyire álszentek, hogy ők maguk mennyire romlottak, hogy az erkölcs és tisztaság álcája mögött valójában mi zajlik a falakon belül, hogy egy nővel bármit és bárki megtehet, és ezzel még akár zsarolhatják is. Sőt, bár nem mutatja a kamera, de kvázi egy megerőszakolást is láthatunk benne, ami egyszerre felkavaró, borzalmas, és ugyanakkor megmutatja, hogy mennyire nehéz helyzetben voltak az akkoriak. És mindeközben a nép mennyire szerényen él, hogy egy betegség romba döntheti egy egész család életét, és elveszthetik mindenüket. Ezekben a pillanatokban nehéz nem gyűlölni a filmet, és pont ez az, amiért még inkább szeretni lehet, mivel annak ellenére, hogy nem ez a dolga, mégis megmutatja a társadalom egyenlőtlenségeit. A Veszedelmes viszonyok sok rétegből áll, és mindegyik miatt megéri újra és újra megnézni, hiszen nem csak maradandó élmény, hanem egy komolyan elgondolkodtató mű is.

A Veszedelmes viszonyok pontosan ezért jó, mert egyszerre lehet imádni, kicsit gyűlölni, szenvedélyesen rajongani érte, és a porba taszítani – pont, mint maguk a szereplők teszik ezt egymással!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.