Cosplay Portré: Miyaou

Fotó: Cleanpig’s Hideout

Név: Virág Fruzsina

Nick: Miyaou

Link: https://www.facebook.com/MacskArtMiyaou

Csillagjegy: Skorpió

Szülőváros: Debrecen

Foglalkozás: Tanuló vagyok, az Egri Eszterházi Károly Egyetemen. Animátornak tanulok, concept artist szeretnék lenni.

Kedvenc film/sorozat: Nagyon sok van, mindig változik, mi az aktuális kedvencem, de van pár olyan mű, amit nagyon szeretek újra és újra vissza nézni. Így van ez a KILL la KILL, az Ao no Exorcist, a Magi és még jó pár anime esetében. Egyetlen és abszolút kedvenc doramám is van, a japán feldolgozású Hana Kimi.

Kedvenc zenei stílus/előadó: Mindenevő, vagyis inkább mindent hallgató vagyok, de az örök kedvenc nálam, az elektronikus, dupstep, chillstep zenék, de szívesen hallgatok könnyed jazztől a legkeményebb metálig szinte mindent. Még magyarokat is, ByeAlex örök kedvencem a maga költői elvontságával.

Kedvenc videójáték: League of Legends, amivel játszottam is. De nagyon szeretem a Blizzard játékait is, sajnos a cosplay kifoszt a vagyonomból, az egyetem pedig a szabadidőmből, így csak az artokra és a sztorikra nyáladzom. Hasonlóképp vagyok az Alice Madness Returnssel is, game playekkel pótolom az élményt. Egyébként sem vagyok valami ügyes videójátékok terén, jobban szeretek alkalomadtán a telefonomon mahjongozni, vagy más logikai játékkal lekötni magam.

Háziállat, kiskedvenc: Otthon a családomnál mindig vár rám az én kis Hercenőm, egy csodaszép sziámi cica. Nem fajtiszta, egyedüli színével kitűnt a teljesen fekete szőrű alomból. Rejtély, melyik ágról érkezett a sziámi gén. Páromnál, pedig ha nem is vár, de mindig ott van a kis teknőc mintás királynő, Chopper, a riválisom, akivel közösen osztozunk Attilán. Bár az utóbbi időben egyre kevesebb alkalommal karmol és harap meg, sőt gyakran alszik az én lábamon… Mondjuk az én takaróm jóval puhább, talán ez lehet a valódi ok. 

Fotó: Thanior Pictures

Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?

A cosplayyel először kilencedik osztályban találkoztam. Akkor szembesültem először azzal is, hogy vannak más anime függők rajtam kívül. Előtte körzeti általános iskolába jártam, de amint az érdeklődésemnek megfelelően választottam iskolát, egyre több hasonló emberrel találkoztam. A barátnőim rántottak bele a cosplayelés mókás világába. Bár akkoriban tényleg a móka kedvéért öltöztem be, nem gondoltam én még akkor arra, hogy versenyezzek is. Kifejezetten cosplayernek sem vallottam magam. Az áttörés, amikor úgy éreztem, ebből sokkal, de sokkal többet ki tudok hozni és képes vagyok egyedül, segítség nélkül is cosplayeket készíteni, 2015 őszén volt. Akkor készítettem el a River Spirit Nami jelmezem a League of Legends-ből, onnantól importáltam be a cosplayt is a MacskArt-ra, ami előtte csak egy rajzos oldal volt, és azóta merem magam cosplayernek nevezni.

Van olyan személyiség, aki inspirál téged, a cosplay világán belül és kívül?

Párom nagyon sok dologban támogat, a jelmezkészítés alatt lelkileg, ott van velem, amikor hisztizek a varrás miatt, segít cipekedni, öltözni, sőt, még Rigglet is elszállásolja. Sokan támogatnak a családból és ismerősök közül is. Igazi Senpai-t nem szeretnék kiemelni, mindenkit nagyon szeretek. De talán nem is kifejezetten ők, hanem a munkájuk inspirál és motivál, ha látom, hogy valaki, készített egy csodaszép csipkés ruhát, egy részletes páncélt, akkor elhiszem, hogy képes vagyok rá én is és újult erővel kezdem tovább varrni az ujjam arra az átkozott bélelt kabátkára.

Párod hogy vélekedik a hobbidról, esetleg segít benne, szerepel a terveitek között közös jelmez?

Mint említettem, párom mindig ott van velem. Szereti a munkáimat és nagyon-nagyon büszke rám. Tényleg ő a legnagyobb segítség, főleg azért is, mert vissza tart, ha valami hülyeséget csinálnék. Például a vizsgára készülés helyett belekezdek a hatodik jelmezembe, ami valószínű egy darabig úgy is félkészen állna a szekrényben. Kordában tart, így kissé sikeresebb is vagyok, ami a befejezéseket illeti. Ő is cosplayjel. Igazából a cosplay hozott minket össze. Ha nem öltözik be a kedvenc karakteremnek, akkor meg sem ismertem volna. Amióta együtt vagyunk, egyszer sikerült rá vennem, hogy öltözzünk össze. Sajnos az egyeteme miatt kissé inaktív ezen a téren mostanság, de majd összekaparjuk egymást, szeretnénk még összeöltözni.

Fotó: Phoenix Feather

Mi az első dolog, amit csinálsz egy jelmez készítése során?

Tervezek. Papíron, ceruzával. Lebontom részleteire a jelmez minden elemét. Tulajdonképpen haditervet készítek, a bevásárlástól kezdve a készítési folyamatokon keresztül a con reggeli sminkelésig mindenről.  Szeretem előre átlátni, mit is csinálok pontosan.

Milyen anyagokkal szeretsz a leginkább dolgozni, van kedvenced?

Sokféle anyaggal szeretek dolgozni. A Worbla és az EVA egy elég könnyű és kedvelt alapanyagom, de jobban szeretem ha kissé jobban meg kell dolgozni a craftolós anyagokkal. Szeretem a polisztirol megmunkálását, a sötétedésig tartó csiszolásokat és faragásokat. Ezen kívül a festést imádom még nagyon. Akkor látom, hogy igen, ez a jelmez a végső fázisban van, éppen megkoronázom a hosszadalmas munkám gyümölcsét.

Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?

Régebben a karakter szeretete döntött, utána jobban odafigyeltem, mennyire passzol a személyiségem, az alkatom hozzá, mostanában elég sok karaktert szerettem meg és már inkább az dönt, miben van a legnagyobb kihívás elkészítés szempontjából.

Ha változtathatnál egy dolgon a cosplay világában, mi lenne az?

Szeretnék egy boltot, ahol ingyen folyik a worbla és a megfelelő árnyalatú selyemszatén. Komolyabban: Világbékét. (De tényleg.)

Fotó: Storm Cloud Studio

Mi az a technika, amit a közeljövőben meg szeretnél tanulni a cosplay készítés terén?

Műgyantát önteni, és maszkolni. Olyan vegyszerekkel foglalkozni, amik vagy robbannak, vagy marnak, mert ha megtanulom őket kezelni, akkor elmondhatom, hogy tényleg képes vagyok már bármire. De addig is finomítom tudásomat az ügyben, hogy szakszerűen ki tudjak bélelni egy jelmezt, és fel tudjak varrni egy puffos ujjat.

Ha vacsorázhatnál egy szereplővel, legyen az játékból, sorozatból vagy filmből, ki lenne az?

Okumura Rin, az Ao no Exorcistból. De ez már megtörtént. Bár igazából teáztunk, de szerintem ugyanolyan romantikus volt, mint egy vacsora. Mivel ő ki van pipálva, és Trafalgar Law-val is sushiztam már, azt hiszem, a következő álmom páromon fog múlni. Egyelőre nincs olyan, akivel vacsoráznék.

Miként változtatott téged meg a cosplayezés? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Is-is. Hátráltatni szerencsére nem nagyon tudott, kicsivel kevesebbet alszom. Segíteni segített. Gyökerestül felfordította az életemet. Összeszedettebb vagyok. A tervezési kényszer lassan rátelepedik a hétköznapjaimra is, kénytelen vagyok mindenre gondolni, mindenre figyelni. Ez jó, ettől érzem, hogy úgy növök fel és leszek igazán felnőtt, hogy közben ugyanolyan kreatív és pörgős gyerek maradok, akik képes elszöszölni egy plüss hallal a jelmezéhez.

Kávés vagy inkább teás vagy?

Megfogtál. Kóla. Ha koffeinről van szó. De rengeteget teázom. Főleg gyümölcsöseket iszom, kevesebb koffein, több íz, több szín. De nagyon-nagyon imádom a tejszínhabos capucinókat, jeges kávékat, az extra tejhabos mézes vagy ízes lattékat. Különleges alkalmakkor, randik és barátnős találkozók keretein belül, különleges és pénzesebb kávé különlegességekre szívesen befizetek.

Versenyzés vagy szereplés előtt van lámpalázad?

Van. Minden verseny előtt azon parázok, hogy elfelejtem a “szövegem”, a kitalált koreográfiám, leesek a színpadról, vagy elhagyom az alkatrészeim. Szereplések alkalmával szintén, de attól is függ, mekkora a rendezvény. Hazai terepen a kisebb létszámú OSzAKE-n már egészen bele tanultam a konferálásba. Megpróbálok ellazulni és elengedni, hogy égetem-e magam. Mikrofonnal a kezemben a közönség előtt állva már kissé lenyugszom, rögtönözni már egészen jól megy.

Fotó: Storm Cloud Studio

Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?

Ha fizikai játékra, és nem számítógépes játékra gondolsz (nekünk ugyanis nem nagyon volt gépünk, meg már el is felejtettem mikkel játszottam) akkor a színes ceruzáim. Szerettem babázni, legózni és társasozni, de a rajzolás egy olyan hobbi, hivatás, lételem, hogy amikor csak tudtam, tehát nem a húgommal voltam összezárva, rajzoltam, vagy festettem.

Te lettél 2016-os év cosplayese, milyen érzés volt a színpadon állni?

Nagyon-nagyon hipermegadurva…. de szuperfantasztikus is. Olyan volt, mint amikor befejeződik a kedvenc animéd. Nem hiszed el, hogy valami ennyire király, a fekete képernyőt látod, (a reflektorok takarta túloldalt) de még hallod az endinget, (a téged tapsoló közönséget) és bőgsz a meghatottságtól. Rengeteg senpai vett körbe, gratuláltak nekem, és még félig lila arccal, összesírt szemmel csak két szót ismételgettem: “Köszönöm szépen.” Amikor sikerült letámolyogni a színpadról és körém gyűltek ismerősök, barátok, rajongók (wut mi? mikor lett olyanom?), még mindig nagyon bőgtem, sőt, még jobban, és zavaromban azt se tudtam mi történik. Álltam a kupával, az ajándékok egy részével, mert a többihez nem voltam elég egyedül. Egészen hazáig, sőt az ágyig kísért az adrenalin és még akkor is remegett a kezem.

2017-re is van terved cosplayversenyre?

Persze. Az élet nem áll meg ennyinél. Hiszen jóóóóóval később szeretném én is a londoni színpadon képviselni hazánkat, vagy akár még merészebb külföldi versenyeken megmérettetni tudásom, de egyelőre a hazai versenyeken próbálkozom. Amint készen van a következő jelmezem, be is célzom a legközelebbi rendezvényt.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.