Az a bizonyos kezdő lökés – Paranoia Agent

Sok sorozat van ami képes megosztani az animés társadalmat, de ezek közül is a legkiemelkedőbb Satoshi Kon alkotása, a Paranoia Agent. A nagy mester mindig is híres volt arról, hogy műveit nehezen lehetett értelmezni a nagyon egyedi és olykor már túlzottan is szürreális világkép miatt, de a Paranoia Agent, valahogy megrekedve a határon, se nem agymenésbe torkollóan elvont, de nem is túlzottan hétköznapi.

Shounen Bat. Mindenki így hívja azt a titokzatos fiút, aki az éjszakában a lehető legkülönfélébb embereket kezdi el kergetni és fejbe vágja őket
a baseball ütőjével. A rendőrség két nyomozója eléggé tehetetlen, hiszen nincs semmi nyom, gyanúsított bár lenne, de az sem állja meg a helyét. A fiatal tervező, Tsukiko, az első áldozat sem tud sokat segíteni, és úgy tűnik, hogy már nem is egészen ezen a világon van. Ahogy nő a félelem a baseballos rémtől, úgy kezd elmosódni a határ valóság és képzelet között, és ott lapul még az a kérdés, hogy vajon Shounen Bat létezik-e egyáltalán, és ha igen, akkor voltaképpen mi is ő? Egy titokzatos hős, aki kissé durva módszerekkel változtatja meg a kétségbeesett áldozatok életét, vagy egy teljesen más entitás?

A Perfect Blue óta tudom, hogy Satoshi Kon szereti megviccelni a nézőit váratlan dolgokkal, legyenek azok képi, hangi vagy cselekvésbéli megnyilvánulások. Itt ez már az openingben elkezdődik, ahol azt látjuk, hogy egy lány nevet egy háztetőnek a szélén, cipőivel a kezében, és más helyzetben lévő karakterek ugyanezt csinálják – mármint a nevetést, közben egy eléggé bizarr témájú, de annál fülbemászóbb openinget hallhatunk. A Paranoia Agentnél egyszerre mindent komolyan venni, de mégsem. Háromszor visszakell olykor tekerni, de még akkor sem biztos, hogy képesek vagyunk hinni a szemünknek. Erre a legjobb példa talán ismét csak a tervező kishölgy, aki a saját
kis plüsskutyájával beszél – és vissza is válaszol neki, sőt képes cselekedni.

A komolyabb szereplők száma nem sok, de ez nem is igazán hátrány. Mindenki részese ennek a világnak, legyen az a hajléktalan idős hölgy, vagy az elismerésre szomjazó kisfiú Yuichi – akit az elsők között gyanúsítanak meg azzal, hogy ő Shounen Bat. A két nyomozó Ikari és Maniwa rendeltetettek képviselni a társadalmi rendszert óvó hálózatot, akiknek feladatuk lenne kézre keríteni a garázdálkodó személyt, de egy idő után rá kell jönniük hogy tehetetlenek – hiszen, aki üldöznek, nemcsak a társadalmon, hanem a realitás fölött is áll.

Shounen Bat egyszerre emberi, és mégsem az. Egyszerre testesíti meg az emberekben lévő elnyomást és feszültséget, de pont éppen ő is az, aki képes ebből kirángatni. Lehet őt nevezni a nem hagyományos értelemben vett “kezdő lökésnek”, aki képes elindítani változásokat emberben. Minden áldozata, aki korábban feszült, magára maradt és zavarodott volt, ha nem is egyik pillanatról a másikra, de képes volt túllépni a saját és a társadalom szabta korlátain, hogy ezzel saját maga kiteljesedését elérje. De nemcsak Shounen Bat hat az emberekre, hanem ők is rá, és ahogyan egyre több ember ismeri meg és valósággal sóvárog utána – úgy lesz ő is egyre erősebb és emberibb, de egyre elvontabb és sajnos kegyetlenebb is. A sorozat második felében kezd igazán kibontakozni Shounen Bat eredete, és ott derül ki igazán, hogy ő nemcsak egy kezdő lökés az embereknek, hanem maga egy gát, ami képes visszatartani őket az önpusztítástól.

Bárkinek tudom ajánlani, aki szeretne egy olyan sorozatot, ami képes gondolkodásra bírni, mégsem érezzük teljesen idegennek a gondolkodásmódját a miénktől,erre pedig tökéletes a Paranoia Agent. Nem éppen könnyen emészthető darab, de talán pont ez a varázsa ennek az animének.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.