Tövisek a szívemben – Guild Wars 2

Akárcsak a Terával, ezzel a játékkal is csak hosszú ideig szemezgettem, de nem törtem össze magam azért, hogy minél hamarabb kipróbálhassam. Eddig. A Guild Wars 2 számomra egyszerre volt nosztalgikus, valamiben új és persze okozott némi fejfájást, de a sok pozitívum, ami benne ért, az garantáltan kárpótolt.

A méltán híres MMO hosszú ideig nem volt sajnos elérhető az ingyenes játékok világában (hasonlóan a csak fizetősként indult Aionhoz), de immáron két éve már annak, hogy megnyitotta kapuit a játékosok nagyobb részének is. Történetről most egy kicsit azért nehezebb beszélni, mert valamennyire személyre szabott, attól függően hogy melyik fajt, védelmező istent és származási történetet jelöl ki karakterének a játékos. Példának csak az emberi nemes utat tudom mondani, ahol egy kisebb banda tevékenységgel kezdődik meg a felsőbb körökben lévő összeesküvés elleni nyomozás. Annyi bizonyos hogy hosszútávon szó lesz az ősi sárkányokról és még talán magukról az istenekről is több fog kiderülni puszta szavaknál – de ez még kissé messze van.

A harci kasztok nem annyira rugaszkodtak el az alapoktól kilenc alapkaszt van (a revenant sajna fizetős), és ezek három nagy csoportba oszthatóak: a katona, a kalandor és a tudós. A tudósnál külön öröm volt a szívemnek egyrészt a remek illúziókkal harcoló mesmer kasztot látni, de ami teljesen feldobta a napomat az a nekromanta kaszt volt, ami akárcsak a DDO-ban vagy a Vanguard-ban, egy minion idéző, kegyetlen kaszt. Mivel csak kettő karakter elérhető ingyen, így a második választásom a szintén darázsfészket
jelentő (mivel a nekromanta elviekben nem egy könnyű osztály) engineer lett – de a pletykákkal ellentétben egy hihetetlenül egyszerű és hasznos kaszt. Remekek a fegyverelosztások,  valamint az, hogy a fegyverek cserélgetésével változtathatunk akár harc közben is a képességeinket – mert nem minden tudja ugyanazt, mint a másik.

Ami kissé macerás – vagy sokkal inkább furcsa – az az, hogy szó szerint maximum az árushoz kell odamennünk testközelbe, mert minden más egyből jön (küldetés, hero quest, felhívás) amint egy megfelelő területre ér a karakter. Sajnos ennek az az ára, hogy az nem éppen barátságos mobok is nagyon hamar és nagyon messziről képesek kiszúrni, de a legtöbb mmo-val ellentétben itt a hős nem adja könnyen a bőrét, ugyanis kiütés után is lehet folytatni a harcot, és ha sikerrel járnak a támadások, akkor visszalehet térni az életbe.
Emelem a vaskalapom. A craftrendszer is jó, bár az sajnálatos, hogy egy karakter csak két szakmát tud űzni egyszerre, de hosszútávon ez sem vészes.

A Guild Wars 2-ben lévő világ szó szerint hatalmas és szépen kidolgozott, és hogy ne kelljen a folytonos menetelés miatt idegrohamot kapni (bár bizonyos előnyökkel jár az is) , a teleport rendszer is egyszerű, de nagyszerű. A mobok gyors visszatérésén már meg sem lepődök, ellenben az npc feltámasztás valamilyen szinten még nekem is újonnan hatott, és mint szinte cselekvésünknek a játékban – vannak előnyei. A szokásos pénzrendszer mellett pedig megvagyunk áldva a karmának nevezett dologgal is, amivel szintén vehetünk
jó felszerlést, és egyéb dolgokat.

Bár annyi szerepjáték van jelenleg, mint csillag az égen, a Guild Wars 2 ebben a rengetegben egy igencsak hívogató kis nyalánkság. Érdekes, kellően egyedi és nagyon szórakoztató. Nekromanta rules!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Öt kedvenc MMORPG osztály Part 2 | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.