Nem, nem és nem! – Élőholtak Éjszakája – Újjálesztés (2012)

Sokszor kívántam már rendezőt (olykor teljes stábot) a pokolba egy egyirányú jeggyel, de Jeff Broadstreet 2012-es Élőholtak Éjszakája – Újjáélesztés névre keresztelt filmje után azt kívántam, hogy törtem volna el a kezét annak, aki egyrészről megírta, majd odamerte tenni hozzá, hogy Romero klasszikusa szolgált neki alapul. Ez a zombis film egy tekintetben jó csak, és azok a benne szereplő élőholtak.

A történet egyfajta “előzménye” akar talán lenni Romero klasszikusának, ugyanis a központi fókuszban most egy eléggé furcsa temetkezési vállalkozó Gerald Tovar (Andrew Divoff) aki miután megörökli a munkájául szolgáló helyet, különös és ijesztő dolgokra lesz figyelmes. A holtak ugyanis a szintén ott tárolt vegyi anyagok miatt visszatérnek közénk és nagyon sok mindenek, csak nem barátságosak. A visszatért és mozgó tetemeket Gerald a pincében rejtegeti, de jól tudja, hogy ez nem maradhat így örökké, főleg akkor, amikor már más emberek
biztonsága is veszélybe kerül.

Hát, egy gondolat bánt engemet, de az nagyon. Ez a film nagyon sok minden, csak nem jó. Eleve már ott kezdődik a probléma, hogy miért kell veszélyes vegyi anyagot tárolni egy hullaházban, ami ráadásul nem is kell a balzsamozáshoz, vagy egyéb preparáló eljárásokhoz? Romero homályos, inkább átokkal kapcsolatos utalásai helyett itt van megint a vegyszer. Második nagyon nagyobb fekete pont a szereplőkért jár, mert amíg Barbaráék a kezdeti káoszból képesek voltak épkézláb túlélőkké válni (már aki túlélte ugye), mint minden karakter olyan, mint a kartonpapír – kivéve a főhőst, aki lehet, hogy logikusabb mint a lemészárolandó csürhe, de valamiért ő lett a legjobban elszúrva. Aki
képes volt kibírni a film végéig, az tudja mire értem ezt.

Az egyetlen jó dolgok ebben a filmben a zombik. Annyi örömem volt csak az egész filmben, hogy Broadsreet legalább a régi lassú zombikat vette elő, akiknek hála az égnek a kinézete is még egészen tűrhető a legtöbb jelenetben – kár, hogy ez minden más rovására ment a filmben.

A rendező szerintem hozzám hasonlóan zombi (és főleg Romero mániás), de az azért már eléggé pofátlan, hogy egy olyan remakevel akar tisztelegni a nagy előd előtt, ami borzalmas. Még akkor talán meg lehetne bocsájtani, hogyha ez lenne az első ilyen húzása, de nem: ugyanis ez a lángelme 2006-ban is csinált egy remaket az Élőholtak Éjszakájáról, ami eléggé gagyi módon próbálja leutánozni a korábbi darabokat – pont úgy, mint a Karantén a REC-et.

Legszivesebben senkinek nem ajánlanám ezt a filmet, de ha már kell, akkor is egy elrettentő példának tökéletes. Szóval, ha valaki megakarja tudni, hogyan NEM szabad zombi filmet készíteni, akkor nagyon alaposan tanulmányozza át az Élőholtak Éjszakája – Újjálesztést.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.