Utazók (2017)

Mostanra már közismert ténnyé vált, hogy az Utazók átverte a közönséget a trailerrel. Ugyanis egészen másra számít a jó mozinéző, a trailer alapján, amikor beül a filmre, mint amit végül kap. Elgondolkodtató, vajon, mi lehetett a gyártók indoka erre az átverésre, és személy szerint én arra lyukadtam ki, hogy talán így próbálták visszahozni gyermekkorunk nagy filmélményeit, amikor még a minden háztartásban alapfelszerelésnek számító internet és wifi kora előtt az ember lánya úgy járt moziba, hogy csak homályos elképzelései lehettek a történetről. Hát. Amennyiben valóban ez volt a szándékuk, sikerrel jártak.

Ugorjunk is a történetre, amelyet – bár nagy a kísértés – de nem és nem spoilerezek el. Tehát, főhőseink, a távoli – vagy kevésbé távoli – jövőben egy full extrás űrhajóval, az Avalonnal száguldanak az egyik meghódított új bolygó felé. Mivel az utazás röpke 120 évig tart, az 5000 utas és a 259 fős személyzet praktikusan, hibernálva utazik a kietlen űrön át, míg egy vártnál nagyobb meteorviharba nem kerül a hajó, és kisebb balesetet nem szenved. Arra, persze, hogy elpusztítsa a hajót, önmagában ez a baleset még nem elég, de fellép egy sor, kezdetben jelentéktelen üzemzavar. Jelentéktelen, nem számítva azt az apróságot, mely szerint az egyik utas mintegy 90 évvel hamarabb ébred fel. És ő csak az első, a hajó nagyon szerencsés „választása”. És ahogy szaporodik a „legénység” szaporodnak a bajok is. Vajon tényleg nem véletlenül ők ébrednek fel, ahogy a trailer ígéri?

Nos… a trailer jelen esetben hazudik, ahogy hazudik még néhány egyéb apróságban, hiszen a trailer alapján, ha nem is sci-fit, de minimumakciófilmet vártam volna, romantikus elemekkel fűszerezve. Nem panaszkodom, a romantika részt meg is kaptam, de akcióból elvártam volna még vagy fél órát a nyitány alapján.

Amiből azonban messze többet kaptam, mint vártam, az az emberi kapcsolatok bemutatása igen speciális helyzetekben. Ezen a téren, le kell szögezni, a film szerintem remekül teljesített, ha alapvető kiindulási pontnak tekintjük, hogy karaktereink érett személyiségek, mert e kitétel nélkül borulna a rendszer. E kitétel érvénybe léptetésével azonban a film meseszépen vezeti végig szereplőinket az emberi érzelmek teljes spektrumán a ragyogó jókedvtől a kétségbe esésen át a szuicid gondolatokig, a helyzet adta szimpátiától a szenvedélyes szerelmen át a gyilkos indulatig.

Mindehhez a speciális élethelyzet tulajdonképp csak az a keret, amiben megszülethet a valódi alkotás, és ez így rendben is van. Személy szerint számomra a különféle szélsőséges érzelmi reakciók, olykor még a hirtelen váltások is rendben voltak, hiszen egészen könnyed logikával levezethetőek voltak a szituációkból a reakciók, és a beépített mázlifaktortól is csak módjával akadt ki a személyes barométerem.

Ennek megfelelően a színészek is tisztességes munkát végeztek, ami a karaktereik megformálását illeti. Chris Pratt peresze eléggé Chris Prattes volt Jim Prestonként is, de nem annyira, hogy a színész maga úgy lelógjon a vászonról, hogy a karakterének ne maradjon már rajta hely, hiszen ő is képes volt átadni a Jimben lezajló vívódásokat. Jennifer Lawrence csapongó Aurora Laneje pedig kifejezetten hitelesre sikeredett. Szerencsére Lawrence olyan színész, aki át tud adni egy karrierista írót, aki egyszer embertársával törődő társasági ember, másszor pedig mindenre elszánt vad amazon és ez rendkívül sokat hozzáadott a történet erejéhez. Külön szót érdemel még az android csapost, Arthurt, alakító Michael Sheen, aki a maga helyhez kötött csapos-klissé vonalra felhúzott mivoltával és az egyetlen váratlan, de nagyon emberi megnyilvánulásával tulajdonképp a történet emberi oldalának katalizátora.

Maga a háttérstory azért megért volna még pár óra átgondolást, de fájóan nagy hiátusok és marhaságok azért viszonylag csekély számban fordultak elő benne. Azért a legkiakasztóbbat – amely azonban már a hazug trailerben is helyet kap! – csak kiemelném: Vajon mely szituációban nem roppantana össze egy űrhajó automata vas ajtaja egy törékeny emberi testet vészprotokoll esetén? Ó és persze napestig lehetne sorolni az ezeregy apróságot, de az már-már természetes a műfajban.

Mindent összevetve az Utazók ideális szórakozás egy délutánra. Vannak benne mély érzelmek és indulatok, akció és életveszély, meg rengeteg kedves kajlaság, és még egy kis geek-porn is, hiszen az (akkor még) alvó szépség mégis csak Aurora…. (Áucs!)

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.