Pilotmustra: Riverdale – Chapter One: The River’s Edge

Az Archie Comics, bár Magyarországra nem igazán jutott el – leszámítva Sabrinát, a tini boszorkányt, aki szintén a kiadó égisze alá tartozik –, az Államokban közel olyan kultusznak örvend, mint a Marvel vagy a DC – nem véletlenül, hiszen az Archie is már a negyvenes évek eleje óta jelen van, csak éppen a fő profilja a könnyed, középiskolai történetek, nem pedig a szuperhősök. Így hát érthető, hogy ez a kiadó is be akart csatlakozni a képregények – és feldolgozásaik – második aranykorába. Az már más kérdés, hogy kellett-e ez nekünk.

Riverdale nyugodt, csendes, szinte már idilli kisváros – legalábbis eddig az volt. Aztán Július negyedikén a Blossom ikrek kimentek csónakázni a folyóra, és csak egyikük, Cheryl (Madelaine Petsch) tért vissza, miközben bátyának, Jasonnak nyoma veszett. Két hónappal később, mikor kezdetét veszi az iskola, a városka még mindig nem tért magához a tragédia után, csakhogy az új tanév új szeleket hoz. Archie Andrews (K.J. Apa), akinek hasa megkockásodott a nyáron, hirtelen úgy dönt, a foci vagy édesapjának (Luke Perry) építkezési vállalkozása helyett mostantól a zenét helyezi a középpontba, és ezért megpróbál összehaverkodni a helyi menő zenekarral, a Josie and the Pussycatsszel (Josie szerepében Ashleigh Murray), és rávenni a zenetanárnőt, Alice Coopert (Mädchen Amick), hogy adjon neki különórákat – amivel csak az a baj, hogy a nyáron összefeküdt a tanárnővel. Archie szomszédja és legjobb barátja, a jókislány Betty Cooper (Lili Reinhart) meleg barátjának, Kevin Kellernek (Casey Cott) unszolására elhatározza, idén bevallja Archie-nak, hogy szerelmes belé. Ezen terveit azonban részben keresztbe húzza az új lány, Veronica Lodge (Camila Mendes) érkezése, aki azután költözik anyjával (Marisol Nichols) a városba, miután apja minden vagyonukat elveszíti. Veronicának is bejön Archie, azonban ezzel egyidőben Bettyvel is összebarátkozik, és segít neki kiállni a méhkirálynő Cheryl ellen. Mindeközben pedig tovább tart a nyomozás Jason halála után, amit a helyi különc, a blogger/író Jughead Jones (Cole Sprouse) narrál.

Azt előre le kell szegeznem, hogy sosem olvastam Archie képregényeket, így nem tudom a sorozatot az alapműhöz hasonlítani. Illetve azt is szeretni leszögezni, hogy úgy tűnik, alapjába véve tetszik ez a sorozat a nép – ami azt jelenti, hogy fogalmam sincs, hogy a kritikusok mit néztek, mert egek, ez valami borzalmas volt.

Azzal azért tisztában kell lennünk, hogy egy CW-sorozatról van szó, márpedig tudjuk, mi jellemzi a CW gimis drámáit: szép emberek, akik a való életben már közel nem tinik, akik felesleges drámába bonyolódnak és három epizódonként párt váltanak (vagy egy sorozatban van minimum három szerelmi háromszög), miközben azért történik valami valódi konfliktus is. Csak amíg a többi sorozatban eddig volt valami extra elem – a Vámpírnaplókban vámpírok, a Star-Crossedban űrlények, a The Secret Circle-ben boszorkányok, a Reignben meg ugye egy másik történelmi kor –, addig itt egy gyilkosságot leszámítva nincs semmi különös, márpedig egy gyilkosság ma már szinte alapfelszereltsége egy szériának.

És ez jelen esetünkben elég nagy probléma, mert így nincs semmi, ami úgy igazán elvonná a figyelmet az igazán vacak dolgokról. Most nem is igazán a tipikus gagyiságokról beszélek, mint a borzalmas dialógus („Meleg vagy, hála Istennek, legyünk legjobb barátok!” – ezek Veronica első szavai Kevinhez) vagy a megszokott giccshalom, hanem komolyan felkavaró dolgokról.

Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a karakterek elméletileg másodéves gimisek, vagyis nagyjából tizenhat évesek – én tizenhat évesen borzalmas divathibákat vétettem és hétvégenként korizni jártam. Ezek meg nightclubba meg melegbárba, Kevin rögtön meg akar dugni valakit, Archie meg a tanárnővel szexel a kocsiban, amiért jobb helyeken börtönbe zárnák a tanárnőt – tudjátok, kiskorú megrontásáért. Itt azonban teljesen úgy van bemutatva a dolog, mintha milyen szexi lenne ez az egész, meg mintha Archie irányítana. Mindezekkel nem is lenne amúgy baj, ha a karakterek egyetemisták lennének, így viszont a hideg futkározik a hátamon (arról nem is beszélve, hogy erősen utalnak arra, hogy Cheryl és Jason közt vérfertőző kapcsolat volt, Veronica meg lazán lekapja Bettyt a sokk kedvéért, aminek amúgy semmi értelme nem volt azon kívül, minthogy legyen egy leszbi csók az epizódban – na, ez már valóban queer baiting!).

És tudjátok, hogy mi mindezzel a legnagyobb probléma? A fő nézőközönség a tizenhat-tizenhét éves, vagy még annál is fiatalabb korosztály lesz, akikben majd él az a kép, hogy így kéne viselkedniük, hogy ilyen valójában a gimis élet. Nem túlzok – tavaly egy egyetemi project keretében interjúvoltam gimiseket a tévézési/netezési szokásaikról, és az egyik alanyom azt mondta, hogy alig várja, hogy egyetemista legyen és felköltözzön Pestre albérletbe, mert ott olyan az élet, mint az Éjjel-nappal Budapestben. Nem viccelek.

Szóval összességében szerintem nem csak, hogy rossz ez a sorozat, hanem egyenesen káros is – amit a nagy részét amúgy simán ki lehetett volna iktatni azzal, ha pár évvel öregítik a karaktereket. Akkor maradt volna a megszokott, klasszikus CW-minőség, a gagyi bűnös élvezet, ahol fél évad után az ember forgatja a szemét a borzalmas klisék és sztori miatt, de azért csak nézi, mert miért ne. Így viszont még a gondolatába is beleborzongok.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.