Vén kecske is tud űrutazni – Űrcowboyok (2000)

Nehezemre esett elképzelni Clint Eastwoodot egy űrhajós filmben, így eléggé halogattam az Űrcowboyok megtekintését, de rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem, és bizony ez a mozi sokkal több annál, mint hogy néhány idősebb urat felküldjenek az űrbe jópofizni.

Az amerikai légierő parancsnoksága kiválasztotta a négy legjobb és legmerészebb pilótáját, hogy felkészítsék őket az űrutazásra. Azonban a tervek másképp alakultak, és 1958-ben megalapították a NASA-t, vagyis az amerikai űrhivatalt, ahol úgy döntöttek, nem embereket juttatnak elsőnek az űrbe, hanem egy majmot. Természetesen ez nem tetszett a pilótáknak, akik kissé degradálónak – jogosan – tartották a dolgot, hiszen ők már látták lelki szemeik előtt a végtelen űrt.

Négy évtized telt el azóta, ám a NASA-nak mégiscsak szüksége van a négy pilóta egyikére, Dr. Frank Corvinra (Clint Eastwood), mivel egy igen régi orosz műholdat (vagyis korábban szovjet) kellene megjavítani, ahova valami hiba folytán Frank által tervezett elektronikai eszköz került fel. Frank azonban nem hagyja annyiban a dolgot, kap a lehetőségen, és csak úgy vállalja a küldetést, ha mind a négy korábbi pilóta feljuthat az űrbe, ahogy annak negyven éve kellett volna történnie. Így Hawk (Tommy Lee Jones), Jerry (Donald Sutherland) és Tank (James Garner) megkezdik a felkészülésüket a fiatalok között – az amerikai nép pedig egyenesen imádja őket ezért! Azonban ami az űrben vár rájuk, az közel sem, mint amire eddig felkészültek, és míg a fiatalok bepánikolnak, addig ők tapasztalatukkal és lélekjelenlétükkel megpróbálják véghezvinni a lehetetlent.

A négy pilóta érdekes utat járt be, míg eljutottak a NASA-hoz, Hawk megmaradt szerelménél a repülésnél, és bár élvezi az ostobák megfingatását, a szíve a helyén van. Jerry megmaradt pimasznak és flörtölősnek, miközben vidámparkokban hullámvasutat épít és tesztel – és eközben faarccal üli végig a legkomolyabb köröket is. Tank pedig pap lett, aki egyszerre hisz egy magasabb hatalomban és a tudományban, és szerinte (ahogy sokunk szerint is) ez az igazán járható út.

Clint Eastwood remek rendező, pláne ha megtartja a humor és a dráma kettősségét a filmjeiben, és az bizony megtörtént az Űrcowboyokban. Kapunk egy soha nem szűnő vitát a fiatalabb és az időseb generációk közötti különbségről, miközben a modern technika vívmányai is erősen belepiszkálnak ebbe a vitába, ráadásul nem kapunk választ, hiszen ez inkább szemantikai vita. A fiatalok nem feltétlenül jobbak, és az idősek nem feltétlenül rosszabbak a többieknél, a film az arany középutat mutatja be, komoly szarkazmussal és csipetnyi iróniával.

A drámai elemek pedig kellően szomorúak ahhoz, hogy átérezzük a fájdalmat és a veszteséget, miközben tudjuk, hogy talán a négyes is úgy gondolja, ez egy egyirányú jegy, mi pedig mégis hinni akarunk a hazaútban. Az utolsó jelenetsor pedig megmutatja, hogy mennyire erős tud lenni egy ember, ha van miért harcolnia!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.