The 100 S04E03 – The Four Horsemen

A The 100 alkotói tudják csavarni a szálakat, miközben komoly gyomrost képesek bevinni a nézőnek – nem elég, hogy reményt keltenek bennünk (meg persze a szereplőkben) a túlélésről, nem restek és játszanak a lehetőségekkel, az érzelmekkel és a jó és rossz közötti keskeny határral.

Raven vasszigorral fogja embereit, és minden pillanatban azért dolgozik, hogy valahogy meg lehessen menteni Árkádia polgárait, még ha csak százat is közülük. Clarke szintén így érez, ám mégis nehezére esik megírnia a listát és begyakorolnia a protokollt, amikor négyszáz embert ítél halálra majd. Azonban Jaha talált egy apró reménysugarat, ami akár mindenkit megmenthet, ehhez azonban egy roverre lesz szüksége, amivel viszont egy napot fognak veszteni az építésnél. Az idő pedig jobban szorít, mint korábban, ugyanis Alie hat hónapot jósol az emberiségnek, azonban Luna és pár emberének felbukkanása sokkal rövidebb időt jósol a csapatnak.

Eközben Roan király Octaviához fordul segítségért, ugyanis figyelmetlenségének köszönhetően ellopták a lángot, ő pedig egyedül ezzel képes hatalmon maradni – vagy megakadályozni a háborút és a vérontást. Octavia így azt a feladatot kapja, hogy találja meg a tolvajt, büntesse meg, és hozza vissza a lángot a királynak. Roannek ugyan van gyanúsítottja, de Octáviának így is hosszú időbe és remek taktikai érzékébe kerül, hogy a lángot biztos helyre juttassa.

Igen sűrűnek bizonyult a mostani epizód, annak ellenére, hogy nem sok akció történt benne – bár Octavia lenyomott egy gyönyörű harcot ismét. Clarke, Bellamy és Raven ismét szembesülnek a vezetés nehézségeivel, azzal, hogy életről és halálról kell dönteniük, és bár Raven nem akar rosszat, ez valóban Clarke „hatásköre” szokott lenni. Jahának azonban van egy egészen jónak tűnő ötlete, ami komoly reménnyel kecsegtet, azonban ahogy Raven is rávilágított, ő okozta az előző problémát is (nem is beszélve a még korábbiakról, amik a Bárkán történtek). Abban azonban igaza van Jahának, hogy jó az a harmónia és felelősség megosztás, ami Clarke és Bellamy között van.

Eközben Polis lassan egy komolyabb polgárháború felé sodródik, ugyanis az ott élők a technológiát hibáztatják minden rosszért, hiszen Alie is onnan érkezett, ezért már sem a lángot sem ezt a hitet nem tisztelik annyira, mint korábban. Azonban akadnak olyanok, akik a több, mint száz éves hagyományt és hitet – ami, mint tudjuk Alie eredeti megalkotójától származik – és képesek feláldozni érte magukat, ha kell.

És, mint említettem az alkotók előszeretettel játszottak most az érzelmekkel, ugyanis kaptunk sok olyan pillanatot, amikor az ember legszívesebben a zsebkendőért nyúlt volna. Ráadásul nem egy olyan dolog történt, amiben reménykedtünk, majd rövid idővel ezután darabjaira hullott szét. Szeretem, hogy a The 100 a borzalmas első évad után ennyire magára talált, és egy olyan kemény történetet mutat be, ahol a jó és a rossz nem mindig áll szemben egymással, és ennek a kettőnek a határa már elmosódik.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.