Pilotmustra: Santa Clarita Diet

Nekem erős gyomrom van! Nekem erős gyomrom van. Nekem erős gyomrom van… Nekem erős gyomrom van?

Joel (Timothy Olyphant ), Sheila (Drew Barrymore) és Abby (Liv Hewson) egy nagy boldog család, akik teljesen átlagos életet élnek. Joel és Sheila mindketten ingatlanügynökök Santa Claritában, mígy lányuk, Abby középiskolába jár, és azzal „zaklatja” szüleit, hogy saját autót szeretne. Azonban reggel Sheila rosszul lesz, majd egy házbemutató közben a méregdrága hálószobaszőnyegre hány, és ettől fogva az ő szenvedésétől lesz hangos az éppen eladni kívánt ingatlan. Miután a leendő vevők elrohannak, Joel felmegy feleségéhez, ám amit a fürdőszobában lát, az megrémiszti. Sheilával a sürgősségire megy, azonban ott órákig várakoztatják, míg végül hazamennek, ahol kiderül, hogy Sheilának kizárólag a nyers hús esik jól, ráadásul sokkal inkább az ösztönei szerint cselekszik, mint korábban, ám a legváratlanabb változás még csak ezután jön!

Azt hiszem életemben még nem láttam durvábbat, mint a Santa Clarita Diet első epizódja, pedig én még a Walking Dead közben is tudok vacsorázni, de itt nemhogy enni nem bírtam volna – az előzetes kritikák alapján számítottam valami hasonlóra, ezért bölcsen nem nasiztam alatta –, hanem egyenesen ugrált a gyomrom vagy negyven perccel az epizód után is, annak ellenére, hogy „leöblítettem” egy kedvenc Legends of Tomorrow epizóddal is! És az a legérdekesebb, hogy ez a durvaság nem öncélú, és nem kifejezetten azért van benne a szériában, hogy a nézőt elborzassza, hanem ezzel mutatják meg a történetekben rejlő igazi nyersességet – de attól még undi.

Pedig egy nagyon érdekes megközelítése az élőhalottaknak az, hogy nem csoszogva-hörögve járják a várost, hanem igyekeznek visszazökkenni a normális, korábbi életükbe. És talán ez az, ami miatt érdemes lehet nézni a Santa Clarita Dietet, hiszen a nem hétköznapi megoldások mellett nagyon is hétköznapi problémákkal foglalatoskodik.

Különösen tetszett a báros jelenet, ahol Sheila égre kiengedte a gőzt, és ellenmondott a benne feszülő megfelelési kényszernek – na, meg milyen már, hogy Timothy Olyphant és Nathan Fillion vív az emberért szócsatát?

Én azonban minden pozitívum ellenére letettem a sorozatról, mert hiába a remek színészek, a Netflix garantált minősége, ehhez már nekem nincs gyomrom, és a dolgok, ha csak egy kicsit is durvábbak lesznek, mint a pilotban, én tuti utánoznám Sheilát a fürdőszobában!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.