Legends of Tomorrow S02E14 – Moonshot

Az eheti epizód úgy vitte előre a történetet, hogy közben nem vitte előre, megmutatta Legendáink végzetét, miközben titkolta előttünk – és pont ez az a kettőség, ami miatt nem csak szeretni lehet a sorozatot, hanem dicsérni az alkotók kreativitását, merészségét és fanyar humorát.

A Lándzsa utolsó hiányzó darabja Nate nagyapjánál van elrejtve, vagyis Henry Haywoodnál (Matthew MacCaull), akit maga Rip vitt a jövőbe, ráadásul Henry hazaszeretetével tudásával és képzettségével 1970-re vezető beosztásba került a NASA-nál. Ám mikor a csapat megérkezik, és találkozik Henryvel, nem éppen olyan szívélyes fogattatásban lesz részük, mint amire számították. Ám Henry is megérti, hogy mi vezette a csapatot el idáig, és miért van szükség a Lándzsa darabjának újbóli elrejtésére. Azonban nem csak Saráék vannak már Henry nyomában, a meglepetés ereje pedig az első percben odalett, és persze ezzel egy időben a katasztrófa is beütött!

Bár kedvelem Ripet, azért az elmúlt hónapok után bőven kijárt neki az, amit Henrytől kapott, akit szintén nem lehet hibáztatni dühéért és frusztráltságáért, hiszen feláldozta önmagát és a családja boldogságát, hogy azt tegye, ami a helyes. Viszont az írók merészségét tükrözi, hogy pont Nate az, aki erre nem képes, és ugyan nem szánt szándékkal, de azon van, hogy helyrebillentse a családja egyensúlyát. Eközben azonban megsérti Amayát, aki végkép nem érdemli meg ezt, ráadásul ezzel Nate egy komoly lavinát indít el.

Az epizód izgalmai most valahogy nem voltak annyira izgalmasak, kiszámítható volt a történet alakulása, ám ezzel együtt nem volt okunk unatkozni, ugyanis a szereplőinkben történtek változások, amik nemcsak a jövőre lesznek nagy hatással, hanem a múltra. Különösen érdekes volt Rip és Sara beszélgetése, és ezzel együtt az egész feszültség kettejük között, amit még biztosan nem zártak le, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának koncentrálni a feladatukra.

Stein és Rory ismét közös munkára „kényszerült”, ami nagyon is jól ment a párosnak, ehhez pedig hozzá járult a professzor hihetetlen improvizálós képessége, amit azt hiszem, még élek nem felejtek el. Egyúttal Atom szolgáltatta ismét a legjobb geek poénokat, ahogy már megszokhattuk, és ezért minden epizódban külön hálás vagyok.

De most, hogy összeértek a szálak, és mindenki megértett mindent, a fináléhoz közeledve még mindig az a kérdés, hogy milyen feloldást kaphatunk majd, illetve, hogy Amaya idővonala miképpen lesz rendbe hozva.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.