Testről és lélekről (2017) – ötletről és körítésről

A Testről és lélekről Enyedi Ildikó legújabb filmje, ami az idei Berlinálén Aranymedvét érdemelt. A film egy kapcsolat akadozó kibontakozását mutatja be egy kis misztikával és vágóhíddal körítve. Nagyon érdekes a kontextus, gyönyörűek a képek, de valahogy mégsem vált filmes egésszé az elénk tárt történet.

Endre (Morcsányi Géza) fél karja béna, a vágóhíd gazdaságisa és Mária (Borbély Alexandra), az újonnan érkezett minőségellenőr vonzalmát láthatjuk a történet során, ám az alapötlet elvitathatatlan szépsége a hitelesség rovására ment. Ami számomra problémát okoz az a következő: a filmben rengeteg olyan értelmetlen és kibontatlan szálat láthatunk, amelyek csak és kizárólag arra hivatottak, hogy a központi románc bemutatását elősegítsék. Ez természetesen más filmekben sincs másképp, ám a jól sikerült alkotásoknál ezek a dramaturgiai cselszövések kevésbé látványosak és direktek. Képbe kerül egy lopás, de ennek semmi köze a történethez, cserébe alapot biztosít a pszichológiai vizsgálatnak, ahol kiderülhet, hogy a főszereplőink – csodák csodája -, ugyanazt álmodják. Felvesznek a vágóhídra egy macsó fickót, hogy lehessen kire féltékenynek lenni. Ezek az események ugyan a játékidőből nem feltétlenül vesznek el túl sokat, de az egyébként kristálytiszta, lassú és lelket gyönyörködtető és remegtető fókuszt megzavarják, hiteltelenséget csempészve a film száztizenhat percébe.Emellett olyan dolgok maradnak elvarratlanok, amikre látszólag hangsúlyt fektet a rendezőnőnk, a film azonban nem enged teret ezeknek. Mint például a ’falu bikája’ Sanyi (Nagy Ervin) állandó óvva-intése a vágóhídi munkától, a barát, Jenő (Schneider Zoltán) párkapcsolati problémái, a magyar valóság korrupt vonalának felvonultatása, mind ezek hogyan alkothatták volna szervesebb részét az egésznek?

Ugyanakkor a film kétségkívül nagy erejű és Borbély Alexandra alakítása lenyűgöző, még ha az általa megformált autista, néhol Aspergeres tüneteket mutató nő személyiségfejlődése, az érintésekhez való villámgyors adaptálódása és az utolsó jelenetben történtek nem is feltétlenül hitelesek. Az a gyermeki, tanuló attitűd, amit megjelenít tényleg zseniális és apró sziporkákkal tűzdeli tele a filmet. Az Endre és közte létrejövő, létező kapcsolat képi megjelenítése ugyancsak nem sok kivetni valót hagy maga után. Ahogy a kamera váltogatja kettőjük élettereinek, cselekvéseinek felvillantásait, az valóban zseniális, miként a lelkük összeérésének gyönyörű elképzelése is érdekes és izgalmas. Bár az álmukban találkozó szarvasok képének szépsége elemeli a valóság talajáról a történetet, ez a feszültség az egyébként naturális és durva valóság között a nézőben is visszatükröződik.

Így tehát bár mint film, nem gondolom hibátlannak Enyedi alkotását, mint témaábrázolás, felvetés elgondolkodtató, sokáig bennünk dolgozó az a valami, amit létrehozott.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.