XIII – Az összeesküvés (2009)

A XIII ismét egy minisorozat, ami a horgomra akadt, és a stáblistája alapján nagy reményeket fűztem hozzá (többet, mint a Bourne-rejtélyhez), azonban a mindösszesen két epizód alatt csak csalódást kaptam, vagyis nem minden minisorozat jó, ideje lenne megtanulnom!

Az Amerikai Egyesült Államok elnökét beszéde közben lelövik, a hatalmas felfordulásban azonban mégis előkerül egy gyanúsított, akit az országban mind neki keres, legyen az mezei rendőr, katona, szövetségi, vagy éppen hivatali vezető. Azt azonban nem tudják, hogy e mögött a gyilkosság mögött egy komplex összeesküvés áll, a legmagasabb szintig hatol.

A XIII-as (Stephen Dorff) volt hivatott lelőni az elnököt, és az ő üldözése folyik, éppen mikor kiderül, hogy a háttérből irányítják a szálakat olyanok, akik egy ősi római összeesküvés mintájára alakították ki szervezetüket. De vajon ebben a zűrzavaros időkben mi a céljuk, kik ők, és hogyan lehet őket leleplezni? Meg persze a legnagyobb kérdés: kicsoda a XIII-as!

Nem kertelek, ez a sorozat rossz, méghozzá nagyon! Annak ellenére, hogy egy könyvadaptációval van dolgunk, sem a történet, sem a szereplők nem átgondolták, minden és mindenki csupán egy felszínes skicc, ami mögött nincs igazi tartalom, csupán hatásvadászat. Az események nem logikusan következnek egymásból, hanem izzadságszagúak és látszik, hogy azért történnek, mert az írók így gondolták, nem pedig azért, mert ez lenne a logikus. És erre maga a cím, illetve a főszereplő is rájátszik, hiszen a tizenhármas számot mindig is vészjóslónak tartották az amerikai kultúrában (például a mai napig ódzkodnak ettől az emelettől vagy házszámtól), és az, hogy pont az ezzel a számmal ellátott katona okoz galibát, annyira vérlázítóan klisés, hogy még nekem, nézőnek is égett a pofám!

De ha csak ezzel az egy fordulattal lenne itt gond, én lennék a legboldogabb, ugyanis nem történik olyan apróság ezalatt a majd’ három óra alatt, ami egy picit is váratlan lenne – semmi, nuku, zéró! Sőt maga a végkifejlet is annyira kiszámítható, hogy az már abszurdum, és nemhogy feloldozást nem ad, inkább megbánja tőle a néző az ezzel a sorozattal eltöltött órákat!

Pedig az elején egy sokkal érdekesebb és nehezebben kibogozható eseményláncolatot láttunk, mint amit a már korábban említett Bourne-rejtély mutatott fel. Sőt, Stephen Dorf legalább hozta azt a szintet, mint Matt Damon – beleértve a szokásos memóriavesztést is! De sajnos ez kevés volt, ugyanis a kezdeti héven még a gonosz szerepében igen jól teljesítő Val Kilmer sem tudta visszahúzni a percről-percre romló színvonalat.

A XIII – Az összeesküvést kizárólag mazochistáknak, vagy Val Kilmer eszeveszett fanatikusainak ajánlom – a többiek inkább messziről kerüljék el!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.