Barbár világ, barbár módszerekkel – Age of Conan: Unchained

Elég hosszú ideje gondolkoztam azon,hogy vajon leszedjem-e az Age of Conan: Unchained-et, aztén belegondoltam, ha Penny is képes volt rászokni, gondoltam egy próbát megér a játék  – és hála égnek csak minimális dolog volt az, ami miatt felhúztam a szemöldököm. Annyit le kell szögeznem még a cikk elején, hogy a Conan a Barbár világával annyira vagyok tisztában, hogy csak a sorozatot (Conan a Kalandor) láttam gyerekkoromban – legalábbis, csak arra emlékszem.

Persze azt egyből lehet tudni, hogy ez a világ, ellentétben a legtöbb mmorpg-vel egy eléggé kegyetlen és ténylegesen brutális történetet tár elénk, ahol még az árnyékodban sem bízhatsz meg. Faj helyett itt négy nép képviselői közül lehet választani, valamint sok kasztból, és itt kivételesen azt éreztem a Stygian nekromantámnál, hogy darázsfészekbe nyúltam – ugyanis a mágia képviselői nem nagyon szeretettek a Conan világában. Mindenki rabszolgaként kezdi, hogy aztán kalózok és démoni lények ellen harcolva felszabadítsuk Tortage szigetét Conan király nevében. Hősünk hírneve nő, akárcsak ellenségeinek száma is, de a világban persze mindig rendet kell vágni.

Csakhogy a Conan világa gyökereitől fogva romlott és kaotikus: az első küldetést rögtön egy örömlány adja, és minden második küldetést egy kapzsi katonai vezetőtől, rabszolgatartótól vagy éppen sunyi csempésztől kapunk. Persze vannak olyanok is, amikor eltévedt gyereket kell hazakísérni, gyógyszert készíteni vagy kellemetlenkedő élőholtakat lepofozni, hogy ezáltal a lelkük békére leljen – de ebből nagyon kevés van. Campain folyamatosan nagyjából a huszadik szintig van (amíg Tortage fel nem szabadul) utána azonban van, hogy akár tíz szintet is fel kell caplatni azért, hogy eljuss a következő történeti részig. Információból ehhez képest nincs hiány, a sok beszélgetés
az NPC-el fokozatosan tárja fel előttünk a népek (esetleg más fajok) történetét, mindennapi problémáit vagy éppen politikai konfliktusait.

Kasztok tekintetében sajnos csak egyet próbálhattam ki személyesen, de a többi játékost elnézve szinte mindenki szó szerint veszi a barbár titulust. Sok a közelharcos, ellenben eddig alig pár darab assassint láttam (és nem azért, mert elbújtak), nekromanta is van szép számmal ahogyan healernek betudható Priest of Mitraból is elég sok rohangászik a játéktéren. A kasztokon azonban sok esetben race-lock van, esetleg csak prémium felhasználók vehetik igénybe az adott kasztot, mint a Guild Wars 2-ben a Revenant-ot. A népek megfeleltethetőek egy-egy régebbi társadalomnak (pl: Khitan nép egy az egyben az ősi Kína mintájára lett megalkotva ) és a köztük lévő kapcsolatok is nagyon jól lettek behozva a játékba.

Ha valakit a Requiemben zavart a vér és a lerobbanó végtagok látványa, akkor az Age of Conan:Unchained sem lesz a kedvence, ahogy a szinte teljes meztelenség nyílt mutogatása is teljesen természetesnek minősül ezen világ szabályai szerint. Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy az Age of Conan egy jó játék: képes megfogni a játékost (hogy kit mivel, az más lapra tartozik), felépít és továbbképzel egy világot, ami már szinte valóságszerűen brutális és kegyetlen.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.