The Walking Dead S07E16 – The First Day of the Rest of Your Life

Hát ez a nap is elérkezett, a Walking Dead hetedik évadának fináléja, ami rendkívül sokat ígért – csak úgy, mint minden finálé a sorozatban –, mégis keveset fogott. Tetszettek a csavarok, de mégis olyan kiszámítható volt minden – egy dolgot kivéve!

Negan összeszedi csapatát, hogy ismét példát statuáljon Alexandriában, mivel biztosra veszi, hogy Rickék készülnek valamire. Ehhez pedig szeretné felhasználni Eugene-t és Sashát, utóbbinak pedig nem nagyon fűlik a foga ehhez. Ráadásul olyan körülmények között indul útnak Sasha, amitől biztos bárki mást kiverne a víz, ám ő inkább visszaemlékezik a szép pillanatokra, leginkább Abrahamre.

Eközben Dwight felajánlotta segítségét Rickéknek, akik persze ezt némi fenntartással kezelték, de leginkább Daryl, aki oly’ sok fájdalmat viselt már el Negan csatlósától. Azonban Dwight előállt egy igen érdekes ötlettel, amire nehéz nemet mondani, és amire talán luxus is lenne. Ráadásul Dwight tudja, hogy Negan mikor érkezik Alexandriába, így figyelmezteti is őket, ezzel pedig össze is áll a „nagy csapat”, ami talán képes lesz szembeszállni a Megmentőkkel – de vajon ki fog nyerni egy olyan pisztolycsatában, ahol semmi sem biztos, csak hogy aki meghalt, az nem marad örökre halott?

Az köztudott, hogy a széria évadfináléi nekem általában nem tetszenek, mivel egy félbehagyott, túlontúl cliffhangerre veszik mindig a figurát az alkotók, furcsa mód azonban ez most nem így történt, sőt, valamiféle lezárást is kaptunk, aminek igencsak örültem. A bajom ezúttal a kiszámíthatósággal van, ugyanis a nagy fordulatok, amik megtörténtek a majd’ egy órás epizódban, valójában mindegyik borítékolható volt, egyet leszámítva, aminél csak a módszer stílusos, de a végeredményben szintén mindenki biztos volt.

Azonban jó volt végre hallani a szereplőinket, akik végre egy mondatnál többet kaptak, és végre alakítói voltak a sorsuknak, nem pedig röhejes passzív elszenvedői – Hófehérkének lenni sosem jó ötlet! – az eseményeknek. De sajnos most sem sikerült megúszni Negan monologizálása nélkül, ami ismét alul múlta önmagát és az epizód legunalmasabb leglaposabb perceinek bizonyult – amik persze óráknak tűntek, és azt kívántam bár leszedné végre valaki!

Köztudott, hogy számomra a hetedik évad a csalódásoké, mivel nem csak Rickben vagy a csapat döntéseiben, hanem az egész írói gárda döntései megalapozatlanok, hektikusak és logikátlanok voltak. Negan pedig egyenesen irritált, hiszen minden mondatában látszik, hogy egy rendkívül rosszul megírt karakter, aki minden hatalmát az írói önkénynek és megalomániának köszönheti. Mivel mind a kritikusok, mind a rajongók ki voltak akadva a történtekre, remélem a készítők tanulnak ebből és a nyolcadik évadra összeszedik magukat, mivel ha ilyen alacsony nézőszámokat produkálnak ismét, azzal örökre megpecsételik a széria sorsát!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.