Egy világutazó krónikái – élménybeszámoló a gyűrűs táborok világáról

Egy rideg, dércsípte alkonyon hat vándor érkezett egy elátkozott birodalom földjére. Nem tudtak sokat a földről, amelyet tapodtak, ám egyikük a korábbi uralkodót szolgálta – Bongo, a nyugalmazott udvari bolond próbák elé állította az idegeneket és hamarosan kijelölte újdonsült uralkodóját, Mée királynőt. Az asszony bölcsen kormányozta országát, egyfajta buddhista szellemben ült trónján, míg körülötte különböző bonyodalmak szövődtek.

Különös utazók tűntek fel távoli tájakról izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokra csábítva a birodalom lakosait, kelepcékbe csalva, ismeretlen földekre röpítve hőseinket. Komisz jetikkel szálltak szembe, bankárokkal alkudoztak, kocsmát nyitottak és együtt vigadoztak. Aztán mikor leszállt az éj, a gonosz Gólemmel harcoltak, hogy megmenthessék bajtársuk családját a kegyetlen mocsári lénytől. Ám ezzel sem ért véget küzdelmeik sora, máskor lidércszerű varázslókkal mérték össze erejüket, hogy az udvari bolond csapdába esett lelkét megszabadíthassák.

Ilyen és ehhez hasonló történetek estek meg velem, mikor Myd’Alaïr földjén jártam barátaimmal, és ezekhez csak a korábbi tapasztalataim voltak foghatóak, amiket a gyűrűs táborokban szereztem. Ezek lényege, hogy a leérkező táborozókkal együtt játszunk, mindenki egy általa kitalált karakter bőrébe bújva él a közösen felépített birodalomban, hol varázsigéket susogva, hol ispotályt építve vagy épp felfedező utakon osonva. Egy szó, mint száz, ezek a nyári táborok semmihez sem foghatók, a három hetes szerepjátékozások óriási űrt töltöttek be, itt végre teljesen szabadon garázdálkodhattam, lehettem boszorkány, kobold, mágus vagy festő.

Ezért alapítottam meg pár barátommal a saját táboromat, mikor már kinőttem a táborozó szerepkört. Egy ilyen mesevilágot nem lehet sutba dobni, csak azért, mert az ember lánya tizenkilenc éves vagy még annál is több, ezt a varázslatot meg kell őrizni, mert lehet könyveket bújni, lehet WoWozni és filmeket bambulni éjszakákon át, azt, amikor mindezeket a saját bőrödön tapasztalod meg, nem lehet felülmúlni. Szóval ezért adtam a fejem ennek az élménybeszámolónak a megírására, ezért gondoltam, hogy jó lenne, ha minél többen tudnátok róla – aki a fantasyk világát szereti, az jobb, ha minél hamarabb szembe találkozik egy gyűrűs táborral. A miénket Myd’Alaïrnak hívják és minden kismanót, démont, harcost és füvesasszonyt szeretettel várunk.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.