The Bing Bang Theory S10E20 – The Recollection Dissipation

Tekintetbe véve, hogy összességében milyen harmatgyenge ez a tévés szezon – nem kifejezetten ez a sorozat, hanem úgy alles zusammen –, el sem tudom mondani, mennyire hálás is vagyok azért, hogy a Big Bang most hétről-hétre jó részeket hoz.

Sheldon kisebb összezördülést okoz barátai körében, amikor kiderül, hogy Amynek és Leonardéknak is megígérte, hogy másnap segíteni fog nekik. Sheldon persze nem látja a problémát, ugyanis meg van győződve róla, hogy a két labor közt rohangálva, apróságokkal időt spórolva, képes lesz mindkét feladatot ellátni. Ebben tulajdonképpen igaza is lesz, csakhogy ez annyira kimeríti, hogy belebetegszik – ami pedig újabb bonyodalmakhoz vezet. Mindeközben Bernie készül visszatérni a munkába, azonban érzelmileg nehezen dolgozza fel, hogy magára hagyja a lányát – viszont azt sem akarja, hogy Howard megtudja, mennyire nehéz is ez neki.

Bár Sheldon történetszála kicsit ketté van vágva – előbb van a lavírozás a két project közt, aztán a betegség –, összességében az egész nagyon jól sült el. Bevallom, a metrón/villamoson néztem meg az epizódot a telefonomról, és végig vissza kellett fognom magamat, hogy ne nevessek fel hangosan, nehogy örültnek nézzenek. A poénok nagyon jól feküdtek, és az egész pont annyira volt beteg és szürreális, mint ahogy kellett. Sheldon a fejébe vett valamit, és azt gyönyörűen végig is vitte, mint ahogy azt szokta is, miközben a közönség remekül szórakozott. A cowboy báros jelenetek pedig egyszerűen zseniálisak.

A másik oldalon Bernie-ék sztorija meglepő mélységet mutatott, ráadásul úgy, hogy közben a humor-faktor is megmaradt. Az írók itt egy szinte már meglepően mély, érzelmi dilemmát jártak körbe azáltal, hogy bemutatták Bernie lelki vívódását a munkája és a gyereke közt, felvetve a kérdést, hogy van-e egyáltalán helyes megoldás ebben a helyzetben. Az is nagyon valószerű volt, hogy Bernie nem akarta, hogy Howard megtudja, mennyire megviseli ez, ami egyfelől szintén nagyon valóság-szagú, másfelől pedig remek poénforrásként is szolgált, hiszen Howard meg emiatt azt hitte, hogy ő tett valamit, amit rendbe kell tennie – ami szintén ügyes! Szóval Sheldon szinte már szürreális kalandja mellett Howardék szála gyönyörűen keverte a humort és a mély érzelmeket.

Végezetül pedig már csak annyit hadd mondjak, hogy: Szép cica németül. És mandarinul. Azt hiszem, ehhez már nem is kell mást fűzni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.