Top 10: Legrosszabb képregényadaptációk

Mostanság elárasztanak minket a jobbnál jobb képregényadaptációk, ám volt idő (nem is oly’ régen), mikor, ha elkészült egy képregényes film, az egyenlő volt a rossz minőséggel. Most összeállítottam egy tízes listát – ami persze ötnek indult, de na, annyi a rossz minőség, hogy végül bővítenem kellett a tervet!

10, Batman és Robin (1997)

Félreértés ne essék, szeretem a Batman és Robint, de tisztában vagyok vele, hogy ez a film mennyire gyenge. George Clooney a lehető legrosszabb Batman, és az öltözékén a gumi mellbimbó egyszerre kínos és kínosan nevetséges is, ahogy a gumi módra himbálódzó jégdarabok is a rendőrségi autón – bár az angol bulldogért jár a piros pont.

 

9, Pókember 3 (2007)

Szívem szerint az egész Raimi vonalat zárójelbe tenném, ugyanis szinte mindegyik film a szánalamas kategóriába esik: semmi valódi karakterábrázolás, semmi dráma, semmi meglepő csavar, minden pillanat vagy mondat előre kiszámítható. A trilógia filmről-filmre csökkent, és így a harmadik lett a legrosszabb, amin csak rontott az álmoralizáló Homokember, és Peter szokásos nyafogása – és persze ne felejtsük el Mary Jane-t sem, akinél passzívabb női karakter szerintem még nem volt szuperhősös adaptációban!

 

8, Daredevil (2003)

Ben Affleck jó színész, ahogy Jennifer Garner és Colin Farrel is – de akkor mégis hol csúszott el az amúgy igen erős alapkoncepcióval indító film? Hát a sztorin és a rendezésen, ugyanis ere is igaz az, ami a fentebb szidott Pókember 3-ra, semmi csavar vagy váratlan dolog nem történt a filmben, minden a megszokott mederben zajlott, és sem a szereplőink sem a mondanivaló nem jutott el A-ból B-be, csak totyogott maga körül.

 

7, A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó (2007)

A mára jobb napokat élő Chris Evans itt még Fáklyakén űzte az ipart, és bár egészen kellemesnek találom ezt a filmet, le kell szögezni, hogy valójában űbergagyi. Míg az elsőnek ott volt az a mentsége, hogy az volt az első, addig a másodiknak az, hogy a korábbi filmet majmolja már igen kevés. Ahogy az is, hogy minden csodával határos módon történik.

 

6, Zöld Lámpás (2011)

Ryan Reynolds bebizonyította, hogy bizony jól áll neki a kezes lábas – persze most a Deadpoolra célzok – nem pedig a túlanimált, Zöld Lámpásra, ami egyedül arra volt jó, hogy összejött a feleségével, Blake Lively-val. Nem viccelek, a film ugyanis botrányosan gyenge, még a storyal úgy nincsenek nagyobb gondok, a jó harcot vív magával, míg rájön saját erejére és felnő a feladathoz. Azonban ehhez kaptunk egy olyan gyengén megírt, borzasztóan lapos és egysíkú karaktert, hogy jobban jártunk volna, ha az egész filmet gyorstekeréssel nézzük végig.

 

5, Hulk (2003)

Bruce Banner karaktere valahol mindig is az önsajnálatról szólt, de míg Mark Ruffalo bele tudott vinni egy kis bájt és humort a karakterbe, addig Eric Banának nem sikerült – sőt, olyan faarccal vitte végig az amúgy iszonyúan unalmas filmet, hogy én az alkotók helyében ki sem fizettem volna. Értem én, hogy nem örül a szerepnek, de hogy ennyire tegyen rá a főszereplő úgy mindenre, az már undorító!

 

4, Macskanő (2004)

Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki döbbenten áll azelőtt a tény előtt, hogy Halle Berry elvállalta ezt a szerepet – mentségére legyen mondva, ő is megbánta, és azóta is hangoztatja, hogy többet ilyet nem tesz! Szóval van egy semmihez nem értő nő, akit megszáll egy macskaszellem, meg egy hatalom ittas ellenfél, akik olyan verekedéseket mutatnak be a film során, hogy az embernek tátva marad a szája, ehhez pedig két ok járul hozzá: a digitális technika borzasztóan gyenge, és a főgonosz, aki gyakorlatilag egy modell páncélbőrrel, hogy tanult meg így verekedni?

 

3, A szellemlovas 2. – A bosszú ereje (2012)

Nicholas Cage pénzügyi gondjainak köszönhetően kvázi bármit elvállal – lehet ezért szeretni vagy utálni, de ez tény. Ráadásul az első Szellemlovas film egy igazán érdekes darab, ami laikusok számára is kedvelhető, feszült film, jó kis poénokkal. Szóval ezt fogták az alkotók lehúzták a wc-n majd alkottak egy egészen elképesztő történetet, aminek nincs se logikai kohéziója, se értelme. Semmi, nyista, nada, nuku…

 

2, Elektra (2005)

A Daredevil spin-offja egy teljesbe újfajta irányt közelített meg a szuperhős filmek tekintetében, ugyanis az Elektra darkosabb lett, mint bármelyik Batman film, vagy úgyis mondhatnám, mint az összes együtt véve. Ráadásul kaptunk egy misztikummal átszőtt világot, ahol a címszereplő a legpasszívabb személy az egész történetben – meg persze az sem segített, hogy Goran Visnjic nem tud színészkedni!

 

1, Fantasztikus Négyes (2015)

Orlissával szenvedtük végig a 20th Century Fox által újragondolt Fantasztikus Négyest, és hát nagyon finoman fogalmazva is elkapartuk magunkat a föld alá a minőség, a forgatókönyv, a színészi játék és a történet láttán. Gyakorlatilag egy jó dolgot nem tudtunk felhozni a film vagy az alkotók mentségére, csak szánni tudtuk magunkat és mérgesen visszakövetelni az életünkből másfél órát, ami ezzel a mozival ment el. Ez már nem az olyan rossz, hogy már jó kategória!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.