A tökéletes pár – Frankenstein Játékai (2002)

Akárcsak a Slither vagy a Faculty, a Frankenstein Játékai is életem egyik legmeghatározóbb horrorfilmje és bár mind témában mind komolyságban eltér a korábban említettektől, ettől függetlenül egy hihetetlen érdekes horrorfilmet kapunk, mai tipikus iskola példája annak, hogy mennyit képes elviselni az ember, mielőtt teljesen hatalmába keríti az őrület.

Főhősünket May-t (Angela Bettis) élete során folytonos bántalmazások, megaláztatások és válogatott gyötrelmek kísérték, ennek ellenére megmaradt egy jámbor bár túlzottan bizonytalan jellemnek. Mikor rátalál élete első igazi nagy szerelme Adam (Jeremy Sisto) személyében, egy ideig úgy tűnik, minden rendben van – aztán persze kiderül, hogy mégsem. Adam elhagyja a lányt, aki ezután leszbikus munkatársa Polly (Anna Faris) karjai között keres menedéket, de amikor kiderül, hogy ez kiút is egy zsákutca May-ben elpattan valami. Valami, ami eddig visszafogta évtizedek sérelmét és haragját, hogy aztán ezek őrületté válva arra sarkalják a lányt, hogy a szó szoros értelmében megalkossa magának a tökéletes párt.

Bár mai fejjel már sokkal több dolgot felfogok a filmből, azt már akkor gyerekként is fellehetett fogni – vagy nagyjából megérteni – hogy miken megy keresztül May, és ez hogyan teszi őt tönkre lépésről lépésre. A bántások, a megvetés és elhanyagolás végig kísérték az életét, de ez még nem tette volna őt olyan hamar tönkre, mint az, amikor valaki boldogságot ígér neki és közbe még mélyebbre süllyeszti. Persze a dolgok alakulásába némileg beleszámít May emberek felé tanúsított félénksége és naivsága, de nagyrészt azt mondhatjuk rá, hogy ő tipikusan az az elmebeteg mészáros, aki a körülmények áldozata – hasonlóan  Stephen King Carrieé-hez.

A színészi játék nagyon jó, bár Adam szerepe kissé passzív és a legtöbb esetben egy piritónak is több érzelmi töltete van, mint a férfinak, de ez valahogy ismerős lehet a mindennapi életből is. Anna Faris jól hozza a szexéhes, de érzelmileg nulla nő szerepét, de a prímet egyértelműen
Angela Bettis hozza, akinek minden arcmozdulása felér nagyjából ezer szóval.

A Frankenstein Játékai egy remek és elgondolkodtató horror, ami bár közel sem a legvéresebb a mezőnyben, de nem is ezt tűzte célnak, hanem azt, hogy rávilágítson arra, mivé lesz az ember, ha nem kezelik annak.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.