Minden egy almával kezdődött – Assassin’s Creed (2016)

Sokat játszottam konzolon az Assassin’s Creed játékokkal, és a filmmel kapcsolatos híreket is örömmel vettem, és bár nem moziban néztem meg, a dvd kiadás után azonnal nekiestem, hogy lássam az eszméletlen ugrásokat, akrobata mutatványokat, és azt, amiért a kritikusok egyöntetűen szidják.

Cal Lynch (Michael Fassbander) gyilkos, aki a halálos ítéletre vár Texasban, a halálsoron, és mikor eljön a döntő pillanat, mégsem a pokolban ébred, hanem egy hófehér ágyon, ahol egy kedves női hang nyugtatja és magyarázza el neki a helyzetet. Sofia (Marion Cotillard) eltökélt célja, hogy megszabadítja az emberiséget az erőszakosságtól, ehhez azonban szüksége van olyanokra, mint XY. Ehhez pedig szükség van az Animusra, ami visszavezeti a felhasználót a korábbi rokonának emlékeibe, így pedig esély adatik az emberiség megváltására – de vajon tényleg erre az esélyre van szükségünk?

Az Animuson történt kreatív változtatás nekem nagyon tetszett, sokkal látványosabbá és kézzelfoghatóbbá tette az emlékeket, és így a kívülállóknak is könnyebb volt megfigyelni azokat az apróságokat, amik a céljukhoz vezetheti őket. Sőt, a film végi csavar magával a szerkezettel nekem nagy sci-fis elődöket juttatott eszembe, és komoly magyarázattal szolgált szinte mindenre az Assassinokkal kapcsolatban.

Michael Fassbander fürdőzött Cal szerepében – mondjuk melyikben nem? – és ez komoly kihívást igényelt tőle, hiszen egyszerre kellett eljátszania múltbéli és jelenbéli énjét, akik ugyan hasonlítanak egymásra, mégsem ugyanazok, de mélyen, az elveik, a szabályaik és a hitük teljesen megegyezik. Marion Cotillard szintén tökéletes választás volt Sophiára, a hideg és kimért stílus mögött ugyanis egy kissé naiv, és szeretettel teli tudós bújt meg, aki tényleg a világot akarta egy sokkal jobb hellyé tenni, a jövő számára. És ugyan Jeremy Irons is felbukkan, mint Sophia apja, mégis a filmet Fassbander és Cotillard játéka viszi el a hátán.

A múltbéli jelenetek, a mozgáskultúra és a hihetetlen mozdulatok igazán sodró lendülettel hajtották előre a nézőt. A digitális technika kiválóan sikerült a filmben, a látványvilág pazar, egyedül azt sajnálom, hogy a túl sok fény hatására kimaradt pár érdekfeszítő látkép, ahol szívesen elidőztem volna – de persze most a játékos szólalt meg bennem, akinek, ha éppen nem menekült, megadatott a gyönyörködés.

Nem fogom megérteni, hogy miért szidják annyian az Assassin’s Creedet, szerintem igenis egy izgalmas, csavaros és korrekt film, ami méltó a játékhoz, és biztos vagyok benne, hogy sokakat arra csábított, hogy próbálják ki maguk is ezt a kalandot

Nekem igenis tetszett a film, és csupán az erőltetett folytatás ígérete volt az, ami miatt mégis keserű szájízzel kapcsoltam ki a tévém, ugyanis ha az alkotók hűek lettek volna a játék szellemiségéhez, egy lezárt történetet kaptunk volna, hogy a következő moziban ismét egy másik szegletét mutathassák meg a világnak – a merészség, az hiányzott!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Nyolc ok, hogy miért nézd meg az Alien: Covenantot | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.