Tavaszi Szezonos Anime Beszámolók 2017

Őszintén szólva, ebben a szezonban alig akadt olyan darab, amit  szívesen néztem meg. Persze vannak folytatások szépszámmal, de a legtöbb újonnan kijött sorozat már szinte az első epizódjával képes volt az örök vadászmezőkre száműzni. De elég a szócséplésből, lássuk a felhozatalt.

Shingeki no Bahamut:Virgin Soul
Az első évadját  szerettem a sorozatnak, és nagyon megörültem, hogy a második évadban is láthatjuk a már korábban megismert szereplők nagy részét (Kaisar, Rita). Az új főhősnő Nina egy szeleburdi, de szerethető karakter, aki zavarba jön bármilyen szépfiú láttán (nem értettem Kaisarnál miért sütötték el a pirulást, de mindegy), és ez nem kevés probléma alapját képezi. Másik oldalon ott van a démonok érdekeit sokszor erővel is védő Azazel és az új király, Charioce kakaskodása, meg az angyalok már megint olyanba ütik az orrukat, amibe piszkosul nem kéne – egyszóval kész a kavalkád, amit csak Favaro jelenléte tud még kaotikusabbá tenni. Már alig várom a további részeket.

Yugioh! VRAINS
Az immáron hatodik szériáját taposó Yugioh történetének és párbajainak feltehető központja a virtuális tér, ahol jelenleg főhősünk Yuusaku – igen, az alkotók még nem fogytak ki a Yu kezdetű nevekből – egy remek párbajozó és emellett hacker, és persze olyan helyzetekbe keveredik, amibe nem kéne. Erős kikacsingatások vannak a 5D’s világára, ami végül is jót tesz eddig, de kíváncsi vagyok, hogy mit fognak kihozni ebből a lenyúzott irhából.

Oushitsu Kyoushi Haine
Avagy fogj egy shota kinézetű tanárt, rakd egy élettérbe hercegekkel (és kortalan arcú apjukkal), hogy az nevelve ki őket mind az úri etikett, mind a nép dolgaira. A hercegek persze mind megfeleltethetőek egy-egy leányálom típusnak (a csendes, a szépfiú, az okos és a szimplán aranyos) és a továbbiakban is várhatóak még válogatott hímek szépszámmal a mangából ítélve. Lehetséges, hogy a fentebbi mondat enyhén át van itatva iróniával, de még azt tudom mondani erre a sorozatra, hogy szerethető és érdekes darab: a karakterek jók (Heine valamiért nagyon emlékeztet Reborn a KHR!-ből) és a történetvezetéssel se volt eddig probléma.

Renai Boukun
Pertencés rúddal sem. Már az első epizód után minden létező agyi fájdalom kerülgetett, amit csak képes volt előidézni egy elszúrt, yaoi mániás cupido-tanonc, egy béna srác – akiről tudjuk, hogy úgyis nagy háreme lesz – egy yandere csak és még pár szereplő. Mindenki minden másodpercbe arra hajt ebben a sorozatban, hogy leszívja a kedves néző agyát. Ezt még meglehetne bocsátani, végül is egy értelmetlen hárem animéről beszélünk, de már pont ez a zavaró az ilyen művekben: semmiről nem akar szólni a perverz szituációkat leszámítva.

Clockwork Planet
Avagy miért van az, hogy japánokat szinte már nem is érdekli a másik ember, ellenben egy robotikus létformába azonnal belezúgnak. Shota és óramániás főhősünk is így járt, amikor egy robotlány esett be hozzá, ő életre hívta – persze szerelmet is vallott neki, de a csak kikosarazta. Ez most kit nem lepett meg? Persze harcolni kell, mert vannak lezúzni való ellenfelek, és segítőkész barátok akadnak, úgyhogy akinek vannak még fölösleges agysejtjei, az még használja ezt némi utántöltés reményében.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.