A Dresden-akták (2007), 1. évad

Olykor, mikor elfogynak a hosszú sorozataim, előveszek jó pár kisebbet, hogy bedaráljam őket szépen sorba, így került elém A Dresden-akták is, amivel már jó rég szemezgettem, tekintve hogy még James Marsters volt kijelölve a főszerepre, amit a színész lemondott – ekkor még persze ne sejtettem, hogy mennyire jó döntés is volt ez a részéről.

Hary Dresden (Paul Blackthorne) varázsló, méghozzá nem a hétköznapinak vélt mágus, aki nyulakat ránt elő kalapból, vagy virágcsokrot húz ki az ingujjából, hanem ízig-vérig varázsló, aki képes az elemeket mozgatni, varázslatokat kicsikarni, vagy éppen nem evilági lényeket megzabolázni. Különleges erejét azonban a hétköznapokban is kamatoztatja, ugyanis szokatlan rendőrségi nyomozásokban kérik fel tanácsadóként. Connie Murphy hadnagy (Valerie Cruz) bár bízik Harryben, azért mindig is érzi, hogy a férfi nem teljesen őszinte vele kapcsolatban, ahogy a nyomozások során sem az. Harrynek pedig egyre kacifántosabb magyarázatokkal kell szolgálnia az univerzum rejtélyeire, hiszen a lassan közeledő gonosz régi ismerőse.

Jim Butcher bestsellere alapján készült széria első pillantásra remek mókának tűnik, ám röviddel ezután rájövünk, hogy valójában nem egy jól összerakott széria, sőt kifejezetten gyenge műnek minősül. Bár nem olvastam az eredeti történetet, nem hiszem, hogy az alkotó maga egy ennyire egyszerű és kurázsi nélküli karaktert írt volna meg, mint a sorozatbeli Harry. A főszereplőnk rendkívül egysíkú, kiszámítható, és a folyamatos történetbeli narrálása rövid idő után zavaróvá válik. Egyedül az adok-kapok játékát lehet élvezni, amit a koponyába zárt szellemmel, Bobbal (Terrence Mann ), vagyis Hrothbert of Bainbridge-dzsel folytat.

Arról már nem is beszélve, hogy az egy szem női szereplőnket annyira hülyére veszi főhősünk, hogy az minden valamire való embernek kinyitja a bicskát a zsebében, viszont Murphy hadnagy ennek ellenére is tovább követi Harryt, miközben minden mondatában utalást tesz arra, hogy érzi a megvezetést. Nem tudom eldönteni, hogy ez a sorozat alkotói gárdájának a hibája, vagy az eredeti műben is így van.

A magyar szinkront nem szokásom szidni, mert bár vannak döccenők, azért még mindig kellemes némely színész hangját hallani a sorozatokban, így volt ez A Dresden-aktákban is, amíg valaki Harryt (ejtsd Herri), Hárrínak szólította, és onnantól fogva minden egyes epizódban ez történt. És mivel egy 2007-es sorozatról van szó, nem lehet azt mondani, hogy ennek az amúgy igen gyakori névnek nem volt ismert a kiejtése.

Egyszer megnézhető sorozat A Dresden-akták, de ne várjon semmi többet tőle, mint egy délutáni matiné széria, amiben van egy kis varázslat, illetve kevéske nyomozósdi is – vagy addig, amíg fel nem bukkan Harry, akinek mindig van egy szuper kütyüje vagy mindentudó könyvecskéje, ami megadja a válaszokat, olykor még csak kérdezni sem kell.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.