A Karib-tenger Kalózai – A Világ Végén

„Fel a lobogót!”


A második rész több mint tragikus vesztesége után, Jack megmaradt legénysége úgy dönt, kiszabadítják szeretett kapitányukat Davy Jones kegyetlen börtönéből. Ám ehhez azonban nem árt némi legénység, és egy hajó, amit a szintén jó hírnévnek örvendő, Sao Feng (Chow Yun-Fat) kalóz fejdelemtől szeretnének kérni. Valamint meg akarják kaparintani azt a térképet, mely elvezet a Világ Végére és vissza, ahol Jack „raboskodik”. Mindeközben, Lord Beckett sikeresen megszerezte Davy Jones szívét, így irányítása alá vonta az akkori legádázabb kalózkapitányt, így már csak a Kalóztanács állhat az útjába, hogy teljes uralma alá vehesse a tengereket.

A szembetűnőbb hibák ellenére nekem valahogy ez a kedvenc részem. Az egész annyira monumentális, annyira lelkes, és ahogy a kalózok összefognak az valami hátborzongatóan epikus, de ne siessünk előre.

Azt tudni kell, hogy a Disney és Gore Verbinski voltak olyan bátrak – vagy inkább vakmerőek, – hogy a két részt egyszerre forgassák le, és volt egy kép, ahol a rendező már azt se tudta melyik jelenet hova passzol, szóval azt hiszem néha egy kicsit összezavarodott szegény, és ez egy nagyon picit érződik is a dolgokon, főleg a harmadik részen. A felgyülemlett karakter mennyiség, és a történeten keletkezett rengeteg elágazódás igencsak összekuszálta a dolgokat, de azt kell, mondjam a végére sikerült tisztába tenni mindent, és csak furcsaságok, mondhatni pontatlanságok maradtak. Mint például a sokak által érthetetlennek kikiáltott végső csata Beckettel, ami meg kell, mondjam őszintén, valóban furcsára sikeredett, annál is inkább, mert mögöttük volt egy egész armada, akik égül nem tettek semmit, és ebbe valóban bele lehet kötni.

Ám ezeket a hibákat is nézve, nem tudok erre a résre haragudni, mert számomra így is tökéletes.  Az összes karakter a helyén van, a dráma működik, a szerelmi szálak kellően szépek, nem nyálasak, és szívfacsaróan tragikusak, a humor pedig nagyon üt, itt is nyilván Jack személye szolgálja a legtöbb humort, ám egyedül semmire nem menne, ha a többi karakter nem lenne vele ennyire jó összhangban, akkor nem alakulnának ki ilyen briliáns komikus helyzetek senkivel. A kedvencem még mindig a mexikói felállás, ott csúcsosodik ki, hogy minden karakternek, aki pisztolyt fog a másikra saját célja van, mint az előző kettő részben, és mindenki annyira borzasztóan önző, hogy képes a másikra fegyvert fogni. Aztán a fantasy elemek is jól működnek. A misztikus térkép, mely elvezet világ peremére, a visszautat pedig senki sem ismeri. A Zöld Fény, Calypso legendája és a többi mind remekül működnek, mert nem erőltetett és egyik sem dob ki a kalandfilm hangulatából.

A világépítés pedig ebben a részben csúcsosodik ki. Megismerkedhetünk a világ kalózfejedelmeivel, megtudjuk, hogy hosszú évekre tekint vissza a kalózok történelme. Az egész kalóztanács egyszerre nagyon elvetemült, kissé szánalmas, mert végül is mégiscsak egy rakás gyilkos haramia egy helyre zárva, de amikor megjelenik Teague Kapitány (Keith Richards) és vele a kalóz kódex, akkor minden valahogy letisztul, egységessé válik, hogy ez voltaképp egy közösség, egy szervezet, és legyenek, bármilyenek a tagok igenis vannak szabályok. Barbossa kis beszéde pedig nyilván bűzlik az önzőségtől, de mégis nagyon fennkölté teszi a hangulatot, a lelkesítő beszédek tetejére pedig Elizabeth teszi fel a pontot, mikor is több száz férfiból kell kihoznia a harcost, a túlélésükért, és pontosan ez az a hangulat, amiért én annyira szeretem ezt a részt, mert ezekben a percekben ezek a koszos mihaszna férgek hősökké válnak, az addigi önzőség pedig javarészt eltűnik. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint Jack utolsó nagy jó tette?

Ami még mindig dicséretre méltó az az elképesztő látvány, díszletek minimális CGI használata, hogy majdhogynem az egész valóságos, amit a vásznon látunk, nagyon tiszteletre méltó teljesítmény. Aztán ott a zene, ami még fenomenálisabb az új tételek miatt, az örök kedvencemmé például Elizabeth és Will szerelmi témája vált.

Összegezve: A Harmadik rész minden furcsasága és olykor logikátlanságának ellenére, rettentően élvezetes, fantáziadús kalandfilm, sok humorral, drámával és szerelemmel, igazi idealizált kalózfilm, ami remek kikapcsolódás!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.