Démonvadász – Az utolsó Van Helsing (2009), 1. évad

Idén nyárra nem nagy sorozatokat terveztem bedarálni, hanem sok kisebbet, amik csak pár évaddal rendelkeznek, és már régen be is fejeződtek. A Démonvadász került ezúttal elő, ami ráadásul egy angol széria, és biztos voltam benne, hogy sok érdekes és különleges démont fogok majd látni a hat epizód alatt, de hát tévedni emberi dolog…

Luke Rutherford (Christian Cooke) egy átlagos tini, aki Londonban él anyjával, miután apja meghalt. Azonban váratlanul felbukkan apja legjobb barátja, Rupert Galvin (Philip Glenister), aki egy titokkal érkezik, mely szerint Luke apja egy Van Helsing leszármazott, így Luke is az, ráadásul az utolsó! És ha ez még nem lenne elég, Luke-nak szembe kell szállnia a városban rejtőző démonokkal és természetfeletti lényekkel, miközben életében először egy komoly titkot kell elhallgatnia édesanyja elől. Rupert azonban egy rendkívül arrogáns és önző alak, aki bár tanítja a fiút, de célja is van ezzel a tanítással, amit nem árul el, és nem ez az egyetlen titka! A démonvadászat közben csatlakozik hozzájuk Mina Harker (Zoë Tapper) a vak énekesnő, akinek különleges kepesége van, illetve Luke osztálytársa, Ruby (Holliday Grainger), aki csupán rosszkor volt rossz helyen, de ezt annyira nem bánta, mivel fülig szerelmes a srácba.

Az, hogy vérszegény a sorozat, nem is kifejezés, mivel nincs egyetlen dolog vagy jelenet sem, ami egy picit is élvezhetőnek minősült volna. A szereplőkkel képtelenség azonosulni, azon túl persze, hogy iszonyatosan sztereotipak, még vérlázítóan egyszerűek is. Rupert egy arrogáns bunkó, akiről képtelenség elhinni, hogy bárki vagy bármi is érdekelné, és ezért is hihetetlen hogy egy állítólag olyan jó ember, mint Luke apja maga mellett tartotta volna, és évtizedes jó barátok lettek volna. Luke pedig annyira átlagos, hogy már karcolja a butaság szintjét, ráadásul az őt alakító Christian Cooke a bamba arckifejezésen kívül nem tudott semmit felmutatni a hat epizód alatt.

A démonok gagyik, mármint űbergagyik, és talán a Sötét angyal utolsó pár részének kiselejtezett kellékeivel dolgoztak, annyira alacsony szintűek. Emellett persze az egész démonvadászat borzasztóan nyögvenyelős, egyszerű és kiszámítható – bár az epizódok alatt minden fordulat kiszámítható volt. Mintha egy félresikerült Buffy, a vámpírok réme klónt látnék csak éppen inverzben, vámpírok helyett démonokkal, csak éppen mindent rosszul másoltak le!

Azért is szomorú, hogy a Démonvadász ilyen vérszegény széria lett, mivel az alkotók korábban a Hexnél és a Merlinnél is közreműködtek, amik igen érdekes világgal és ügyes történettel operáltak. Olyan, mintha azokat az ötleteket, amiket már nem tudtak volna besuvasztani az előbb említett szériákba, most egybedobálták és remélték a legjobbakat.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.