Derült égből apu

Az előzetes alapján jópofa vígjátéknak tűnt, így egyik este úgy döntöttünk a barátommal, hogy megnézzük. Nem pont azt hozta, amire számítottunk, de azért csalódnunk sem kellett.

Samuel (Omar Sy) tökéletesen elvan, mint a befőtt Dél-Franciaország napsütötte partjain. Yachtot vezet, bulizik, csajozik, sosincs gondja semmire. Egyik reggel azonban váratlanul betoppan egy korábbi kalandja, Kristin (Clémence Poésy), és a kezébe nyom egy csecsemőt, a közös gyermeküket, majd egy szempillantás alatt felszívódik. Samuel nem tudva, mit tegyen, megpróbál Kristin után eredni, akiről semmit nem tud, nagy nehezen sikerül kiderítenie annyit, hogy egy londoni bárban dolgozik. Az angol fővárosba érkezve azonban nem találja sehol, és még csak nem is ismeri senki a környéken. Kirabolva, nincstelenül, nyelvtudás nélkül, egy csecsemővel a kezében Bernie-hez (Antonie Bertrand) fordul, akit a metrón ismert meg, és a film szakmában dolgozik. Bernie befogadja őket és kaszkadőri állást kínál Samuelnek, aki ebben hihetetlenül sikeresnek mutatkozik. Jól megszedi magát, szép lakást vesz és igyekszik mindent megadni a kislányának, Gloriának (Gloria Colston) és tökéletes apukának lenni. Mikor a kislány az anyjáról kérdezi, azt mondja, hogy a nő egy titkosügynök, aki a hazát védelmezi, ezért nem tud soha hazajönni. Gloria folyamatosan leveleket ír neki, amiket Sam mindig elküld Kristinnek a közösségi médián, de sosem kap választ, csak mikor már a lányuk nyolc éves lesz. Meglátogatja őket, szeretne a család része lenni, de az apukának nagyon nem tetszik a nő nevelési stílusa.

El kell ismernem, ez a film meg tudott lepni. Kicsit sablonos az eleje, de aztán beindul és nagyon hangulatos, pörgős, vidám lesz. A konfliktus kibontakozódásával viszont egyre jobban izgulunk, folyamatosan az a tipikus “Na ne már, miért nem az történik, ami olyan jó lenne a főszereplőknek, naaa” érzésünk van, és a helyzet folyamatosan csak fokozódik. Persze vannak benne erősen túlzó, kiforgatott dolgok, (például Sam és Gloria fantasztikusan tökéletes, viszonya vagy az, hogy igazából sosem tudjuk meg, Kristin miért is kereste fel a lányát nyolc év után), ezektől el kell vonatkoztatnunk, és tök jó filmet kapunk. Nem ez az első, amiben túloztak, és nem is ez lesz az utolsó.

A színészi alakítások szuperek, Sy nagyon vicces, mind mindig, Poesy pedig annyira élethűen játssza azt a borzasztó és idegesítő karaktert, hogy  végére hidd el, neked is viszketni fog tőle a tenyered. Bertrand alakítása volt az egyik kedvencem, fontos, humoros és hasznos mellékszereplő. 

Látvány szempontjából főleg a dél-franciaországi részeket érdemes megemlíteni, igényesen felvett, szép jelenetek.

Igazából csak ajánlani tudom ezt a filmet. Ha szeretnéd elütni az estédet valami viccessel, amiben azért némi komolyság is felveti a fejét, akkor ez pont jó választás. Nem fog leesni tőle az állad, de szórakoztat, elgondolkodtat, és néha meg is lep.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.