Az Alkonyat-széria egy rajongó szemével, aki sosem ült fel a hype-vonatra!

Tudom, hogy manapság nem divat kijelenteni, de én szeretem az Alkonyat filmeket és a könyveket, és úgy döntöttem, megmutatnám nektek az én szememmel – íme, egy kíméletlenül őszinte kritika egy szériáról, és az azt övező hisztériáról.

Spoiler veszély!

 

Ritkán mondok ilyet, de a könyv ezúttal tényleg sokkal jobb, mint a film – pedig mindig arra hivatkozok, hogy aki a könyvet akarja látni, nos, az olvassa a könyvet, aki meg az adaptációt, az nézze, ne pedig hisztizzen. Viszont most vannak érveim, hogy a könyv miért jobb: első sorban Bella itt nem egy passzív és buta lány, aki mindent másra hagy, sőt, kifejezetten okos és élelmes, aki igyekszik az új világ szabályai szerint játszani, például az első kötetben az ő ötlete volt, hogy cselezzék ki a támadóját, az meg már tényleg nem az ő hibája, hogy a vámpír ravaszabb volt. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó kötetben követte Alice morzsáit és meghozta anyaként életének talán legnehezebb döntését: azért hogy biztonságban tudja lányát, hajlandó lett volna örökre lemondani róla!

Edward ellenkezése a szeretett nő vámpírrá változtatására is komoly magyarázatot kap – és itt talán páran fel is hőkölnek majd! –, ez pedig a vallás. Edward ugyanis egy olyan korban élt és nevelkedett, amikor a vallásosság és a hitbuzgóság sokkal nagyobb részét képezte a mindennapi életnek, vagyis az ő hite szerint a vámpírok a pokolra és az örök kárhozatra jutnak, tehát ha átváltoztatja Bellát, és a lány valamiért meghal, akkor örökké szenvedni fog, és azért ebben bőven van logika, hiszen akit szeretünk, nem akarjuk, hogy szenvedjen. Edward sosem azt nézte, hogy Bella olykor mennyire botladozó, nem a tökéletest kereste, hanem látta benne a szépet és a jót, ami egy párkapcsolathoz elengedhetetlen!

Jacob a második filmben egy seggfejnek van beállítva, aki szánt szándékkal átveri Edwardot és elhiteti vele, hogy Bella meghalt. A könyvben azonban egy szimpla félreértés történik, mikor Charlie valóban egy temetésen van, Bellát pedig valóban nem tudja adni. Ennyi, slussz-passz, egy sima félreértés, nem pedig gonosz tett vagy önzés. És ahogy később rá is világít, egy olyan világban, ahol nem élnének vámpírok vagy alakváltók, ők Bellával egy pár lennének.

De persze a könyv sem mentesül hibáktól, hiszen a főszereplők kivételével mindenki érdekesebb szereplő, akinek a múltja sokkal több piszkot és szenvedést rejt, mint amit el tudnánk képzelni róluk – különösen Rosalie-é, akinek konoksága és morcossága valójában egy védelmi mechanizmus. Bella egy borzasztóan unalmas tini lány, de ha belegondolunk kicsit, néha nem vagyunk mi is azok? Vajon ha külső szemlélőként néznünk rá tinédzserkorunk napjaira, nem találnánk felettébb hétköznapinak és semmitmondónak?

Az Alkonyat egy remek történet, amit nem szabad sarkítva nézni, hanem hagyni kell kibontakozni, megismerni a szereplőit, és nem elítélni őket a tetteikért, ugyanis itt mindenkinek van motivációja, még akkor is ha, nem vesszük észre első pillanatban. Egy csodás utazás a valóságban, ami mégsem a valóság, és ez a kettőség egy nagyon különleges színezetet ad a történetnek. Egy olyan történetnek, ami a szeretetről, az elfogadásról szól, és ahol nem attól vagy erős mert bárkit meg tudsz ölni, hanem mert van körülötted olyan, akiért képes vagy harcolni.

Stephenie Meyer ezzel a történetével egy új piaci rést nyitott a könyvkiadás hatalmas tortájában, és ennek köszönhetően rengeteg új, jobbnál-jobb Young Adult lopta be magát a szívünkbe, de csemegézzünk ezek közül egy picit: Vámpírakadémia, Az éhezők viadala, Hableányok kíméljenek, Letaszítva, Evernight

Mert bár nagy szokás szidni az Alkonyat-szériát, ezt leginkább azok teszik, akik az elején óhatatlanul is belezúgtak ebbe a világba, csak most átlendültek a ló túlsó oldalára, pedig van középút! Lehet szeretni valamit, és kiemelni azokat az erényeket, amikkel rendelkezik, miközben tökéletesen tisztában vagyunk a hibáival!

És ha nem hisztek nekem, olvassátok el Meyer kevésbé ismert könyvét, a Bree Tanner rövid második életét, ami egy igen rövid, ám igen feszes kötet, és bizonyítja, hogy az írónő ért ahhoz, amit csinál, és tökéletesen tisztában van a maga által alkotott világgal.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.