Predator- A Ragadozó (1987)

Június 12-én volt kereken 30 éve, hogy a mozikba került filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusa, a Predator. A jeles évforduló alkalmából pedig épp ideje, hogy kicsit boncolgassuk a videotékák örök toplistás darabjának értékeit és bibijeit.

A Ragadozó azon filmek közé tartozik, amiknek a cselekményét nem szükséges senkinek se bemutatni, és nem csak azért, mert úgyis mindenki ismeri, hanem mert nem a történet a legfontosabb benne, de azok kedvéért, akiknek megkoptak az emlékeik, kicsit felelevenítjük a sztorit.

A kezdő képsorokban láthatjuk, amint egy idegen űrhajó landol Dél-Amerikában. Ezután megérkezik “Dutch” Schaeffer őrnagy (Arnold Schwarzenegger) és csapata Guatemala-ba, egy ízig-vérig macsó, izzadságtól és tesztoszterontól tocsogó jelenetsorban, és ezen a ponton már látni lehet, hogy ez a film bizony az akciómániás, fegyverrajongó, harci jeleneteket imádó fiúk (férfiak, és mára már néhány bácsi) álma lesz, hisz van benne minden, amiről egy kissrác nyári szünetben a városszéli bozótosban faág-pisztollyal szaladgálva álmodozhat.

A Dutch által vezetett különítmény feladata az lenne, hogy behatoljanak a határ túloldalán, a gerillák által uralt ellenséges területre, ahol egy amerikai helikopternek és rajta egy miniszternek nyoma veszett. A csapat útnak indul (a helikopteres készülődő jelenet annyira epic, hogy arra nincsenek szavak, gyönyörű sablont rajzol az akciófilm szereplők archetípusairól, a nyomolvasó indiántól a bagót rágó rednecken át a béna vicceket mesélő pápaszemes furagyerekig), és igen gyorsan rá is bukkannak a keresett helikopter roncsaira, de miniszter sehol. A nyomok alapján azonban kiderül, hogy egy másik amerikai különítmény már járt itt, szintén a miniszter kiszabadítása volt a feladatuk. Hamarosan megtalálják az első csapat maradványait: a pórul járt katonákat megnyúzták és a fákra lógatták fel.

A feltüzelt és bosszúra éhes csapat még elszántabban keresi a gerillákat, és aki keres, az talál elv mentén hamarosan rá is lelnek a táborukra. A bosszúszomjas kommandós csapat vehemens tűzharcban leveri az ellent, de hiába foglalják el a tábort, minisztert nem találnak, csak sok fegyvert, néhány orosz hullát és annak a nyomait, hogy a gerillák az oroszokkal összefogva egy nagyszabású Amerika elleni támadásra készülhettek. Az akciót vezető CIA ügynök, Dillon ezen a ponton vallja be, hogy a keresett miniszter nem is létezett soha, de csak ezzel tudták rávenni Dutchék csapatát a segítségre. A merénylők további terveit pedig a CIA az egyetlen életben hagyott, foglyul ejtett gerillanő kivallatásával szándékozik megtudni.

Csíny letudva, ellenfél leverve, nemzetellenes akció meghiúsítva, a tesztoszteron kihabzik a tévékészülék alján. Ezen a ponton akár vége is lehetne bármelyik akciófilmnek, azonban a mi sztorink nem akció, hanem sci-fi/thriller, és még csak itt kezdődik a jó rész.

A tábor romjaitól a kimenekítési pontig menetelő csapatot egy titokzatos, kvázi láthatatlan lény kezdi el tizedelni. Az űrhajóval érkezett ragadozó álcázása tökéletes, kaméleonként veszi fel a környezet mintáját, előle ugyanakkor nem rejt el semmilyen álca, mert hőlátása van. Egyéb módon is jól utánoz, megfigyeli a környezetet, rögzíti és tárolja az általa észlelt hangokat. Szinte elpusztíthatatlan, az esetleges sebeit gyorsan képes begyógyítani. Tökéletes álcájának hála egyesével kapja el a katonákat, a leggyengébbtől a legkeményebb felé haladva. A megölt katonák különféle testrészeit/szerveit (koponya, gerinc, bőr) el is viszi magával trófeaként.

És ezen a ponton jön be a képbe az egyébként zseniális, egyszerűségében is élvezhető akciófilm hibája: a nézőnek halvány fogalma sincs, hogy a Predator mit miért tesz. 30 év, számtalan regény és egy egész filmes univerzum kiépítése után persze már könnyű dolgunk van:

Ma már mindenki tudja, hogy a Predator a vadászat és a harc öröméért öl. Nem támad meg fegyvertelent, csak a katonák/harcosok számítanak számára méltó ellenfélnek. Minél jobban képzett és erősebb ellenfélről van szó, annál értékesebb trófeának számít, a legjobbakat hagyja a legvégére. A pusztakezes harcban szerzett győzelem pedig mindennél többet ér számára, így a legjobbak ellen már közelharcban, fegyver és páncél nélkül áll ki. Ezért van az, hogy egyesével kapja el az embereket, ezért hagyja a legnehezebb ellenfelet a végére, és ezért dönt a végén úgy, hogy a lőfegyvereit és a védőpáncélt eldobva, puszta kézzel küzd meg a legnagyobb harcossal.

Egy Schwarzenegger-filmben természetesen nem is kérdés, ki lesz az említett igazán nagy harcos, aki méltó ellenfélnek bizonyul a Predator számára. Miután sorra kapja el társait, Dutch végül egyedül marad. A véletlen úgy hozza, hogy menekülés közben egy iszapos vízmosásba kerül, ahonnan talpig iszappal borítva kecmereg ki, és meglepő módon ebben a formában a Ragadozó nem képes őt észlelni. (Bár a filmből ez ennyire nyíltan nem derül ki, de azért nem látja őt a hőlátással bíró Predator, mert a nedves iszap nem ereszti át a testhőt.) Az íly módon végre álcához jutó Schwarzi pedig a felszerelés maradékát felhasználva, kellő mennyiségű bicepsz-tricepsz feszítést produkálva csapdát állít.

A felkészülés és a végső összecsapás jelenetsorai igazán látványosak, kellő változatossággal van benne lövés, dobás, menekülés, rejtekezés, izmok, egy-egy ellen, közelharc, feszültség, és a végén a méltó befejezés, ahol Dávid legyőzi Góliátot. Ne felejtsük el, egy ’87-es filmről beszélünk, a filmes technológia még gyerekcipőben járt, ehhez képest az akciójelenetei lepipálják a legtöbb mai akciófilm képsorait, ahol kiakad az állkapcsom az ásítozástól a sokszor 10 percig is eltartó egysíkú lövöldözések vagy autós üldözések alatt.

És ez a zseniális rendezés- vágás kombináció eredményezi, hogy nem számít, ha néha nem értjük háttérinfó nélkül a Predator tetteit, mert az akció rész annyira szépen összerakott és izgalmas, hogy a film így is élvezhető, kerek egészet alkot.

John McTiernan ezzel a filmmel tette le a névjegyét, hogy aztán olyan további klasszikusokkal gazdagítsa az akció műfaját, mint a Die Hard I-II. vagy a Vadászat a Vörös Októberre. A Predator pedig a mai napig saját műfajának egyik legjobbja, és egy milliók által rajongott univerzum alapkövévé vált.

 

Lia Névjegye

Életigenlő, filmrajongó, könyvmoly, grafomán cosplayer.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.