A Hatfield – McCoy viszály (2012), 1. évad

A western ugyan nem a kedvenc műfajom, de mint mindent, ezt is örömmel fogyasztom, ha jónak ígérkezik, és látván A Hatfield – McCoy viszály stáblistáját – az élen Bill Paxtonnal – és gyorsan be is daráltam azt a három epizódot. A végeredmény azonban túlságosan vegyes lett, sőt, néhol kifejezetten idegesítőnek bizonyult a sorozat – tudom én, Deadwoodból csak egy van…

Devil (Kevin Costner) és Randall (Bill Paxton) régi jó barátok, együtt harcoltak a polgárháborúban, míg az egyikük úgy nem döntött, hogy dezertál és hazatér Nyugat-Virginiába. A háború vége után pedig Randall is visszatért feleségéhez, Sallyhez (Mare Winningham) és gyermekeikhez Kentuckyba. A megromlott barátok közötti szakadékot mélyítette Randall rokonának a meggyilkolása, amit egy Hatfield követett el, és amiért sosem kapták el. Ráadásul Devil fia, Johnse (Matt Barr) beleszeretett Randall lányába, Rosennába (Lindsay Pulsipher), és a párost egyik család sem fogadta el, ezért a Hatfield birtokon találtak menedéket, ahol szintén nem tűrték meg őket sokáig. A két család ellenségeskedését tovább rontotta egy malac lopási ügy, ahol a bíró pár pártatlanként döntött, mégis rokoni kapcsolat fűzte az egyik oldalhoz, és ez volt az a pillanat, amikor a viszály már egy kisebb háborúba torkollik, ami államhatárokon ível át, és még a hatóságokat is ellehetetleníti.

A szereplő gárda igencsak kitett magáért a minisorozat alatt, Kevin Costnernek remekül állt a kvázi kegyetlen Hatfield, de az igaz prímet Bill Paxton vitte a jámbor mégis kemény családapa szerepében, akinek szívügye a hit, a becsület és a kötelesség. Lindsay Pulsipher számára ugyan nem volt túl nagy kihívás egy hanyatló virágszál megjátszása, de a rá bízott szerepet korrektül hozta. A hölgyek közül a legjobban mégis Jena Malone hozta a neki szánt feladatot, mint Nancy McCoy, Rosenna unokatestvére – különösen az utolsó epizódban alakított nagyot.

Bár a történet igaz alapokon nyugszik, sőt, a két család azóta hivatalosan is békét kötött egymással, mégsem volt kellően izgalmas a story, és nem a kegyetlenkedések mértékével volt a baj (bár igen, ebben a korszakban simán lehetett volna durvább is), hanem a történet lassúságán, és azon, hogy az alkotók képtelenek voltak jelezni a nézőnek az idő múlását. Volt, hogy egy nap telt el csupán az események között, volt, hogy évek, és ezt az a kevéske smink nem tudta megmutatni, amit használtak.

A történet egésze nyögvenyelősen indult be, hosszan lett elhúzva, a lezárás pedig úgy érte a nézőt, mint a villámcsapás – pedig igazán ebben voltak az izgalmas és érdekes pillanatok. A Hatfield – McCoy viszály egyszer megnézhető darab, de ne várjon senki egy újabb Deadwoodot vagy éppen Texas felemelkedését – amiben amúgy szintén Bill Paxton a főszereplő, és ragyog a szerepben –, de azért egyszer ezt is érdemes megnézni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.