Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?”

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Amelia és James első randija első pillantásra tökéletesnek tűnt: egy nyári napon végigkenuzni az ikertavakon. Azonban a kirándulás nem várt fordulatot vesz, amikor felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami gyökeresen megváltoztatja az életüket.

Egy ház van a tó mélyén. És a bejárati ajtó nyitva áll.

A két fiatal izgatottan veti bele magát a kalandba, és csak egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit.  Ahogy lépésről lépésre felfedezik  a házat, úgy kerülnek egymáshoz is egyre közelebb a hullámok között. De a tó nem várt titkokat rejteget.

Egy elsüllyedt ház és a Madarak a dobozban szerzője? Ennyi már elég volt ahhoz, hogy garantált sikere legyen nálam. Horrornak azért nem nevezném, mert épp csak erőt vett rajtam egy kis borzongás néha, de az vitathatatlan tény, hogy Malerman nagyon ért a hangulatteremtéshez meg a fura dolgok leírásához.
Talán pont a sok furcsaság miatt engem egy picit az Óceán az út végénre is emlékeztetett, szóval a Gaiman-rajongóknak nagy eséllyel bejön majd. De az is lehet, hogy csak azért érzem így, mert azután is olyan sokat gondolkoztam még a történetről. Annyi olvasata lehet attól függően, hogy egyszerűen egy kalandos sztoriként fogjuk fel az egészet, vagy szimbólumként. És ha már itt tartunk, szerintem a ház egy bazinagy szimbólum. A szerelem mostantól nem setét verem, hanem egy ház a tó mélyén. Vagy egyszerűen túlgondoltam. Mindenesetre pont az a jó benne, hogy az olvasó maga döntheti el, mit hisz el, és mit nem. Erre pedig rátesz még egy lapáttal a nyitott befejezés, ahol mindenki elképzelheti a maga happy – vagy depi – endjét.
A stílusáért először nem voltam oda a sok tőmondat és az ismétlések miatt, de valahogy illett hozzá, szóval egy idő után már nem is zavart. Néhány könyvnek kifejezetten jót tesz az ilyesmi. Sajnálom, hogy ilyen kis girnyó könyv lett, mert több száz oldalon keresztül biztos jobban is ki lehetett volna bontani a cselekményt meg a szereplőket – akik iránt végig közömbös maradtam -, de azért így is megvan a maga bája.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a különleges dolgokat, vagy az érzést, amikor még órákig nem tudsz kiverni egy könyvet a fejedből. Igazi nyári olvasmány, úgyhogy tessék gyorsan nekiesni!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.