Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással) (2016)

Mert Andy Samberggel nem nagyon lehet félrelőni.

Conner Friel (Andy Samberg) egy született zenei tehetség, aki fiatalon nagy sikereket ér a két legjobb barátjával, Lawrence-szel (Akiva Schaffer) és Owennel (Jorma Taccone) alakított bandájával, a Style Boyzzal. Azonban Connerrel hamarosan elszalad a ló, amit barátai nem sokáig bírnak, így hát a banda feloszlik. Lawrence egy farmra költözik, míg Owen, lenyelve büszkeségét, beáll DJ-nek a szólókarrierbe kezdő Conner mellé. Connernek először jól megy a szekér, első szólólemeze csak tovább növeli népszerűségét, ám szerencséje száznyolcvan fokos fordulatot vesz, amikor kijön a második album, ami bukások sorozatát indítja el a srác életében. Conner mindent megtesz, hogy a csúcson maradjon, ám trükkjei nem igazán vállnak be. Úgyhogy hamarosan rá kell jönnie, az út a sikerhez azon keresztül vezet, hogy visszavesz kicsit a képéből.

A Popsztár tulajdonképpen egy mockumentary, vagyis egy olyan film, ami magát dokumentumfilmnek álcázva mesél el egy fiktív történetét – ami jelen esetben Conner felemelkedése és bukása. Emellett pedig a film – mondjuk ez is jön a műfajból – egyben paródia is, méghozzá J… nem, nem Justin Bieber paródiája (minden egyezés ellenére), hanem úgy a mai zeneiparé, an bloc, mert hát azért a bieberes dolgokon túl van itt még rengeteg más is.

És azt a rengeteg mást egész ügyesen kezeli a film. Jó, néha (gyakran) elég vulgárisra veszik a készítők a figurát (van, hogy gyakorlatilag kapunk a képünkbe egy férfi nemi szervet, amit valaki belógat Conner kocsijába, hogy a sztár szignálja neki), és, bár én nagyon nem vagyok híve ennek a hangnemnek, még én is aláírom, hogy itt van súlya a dolgoknak. Vagyis, más szavakkal élve, bár a Popsztár vulgáris, ésszel vulgáris, ugyanis a tömérdek káromkodás mögött jelentős tartalom van.

Ezen felül pedig Andy Samberg remek választás volt Conner szerepére. Mert bár Conner egy beképzelt kis szemétláda, aki hozz van szokva, hogy mindenki neki nyal, Samberg mégis képes szerethetővé tenni a karaktert, így inkább tekintünk Connerre, mint áldozatra, semmint negatív karakterre, és őszintén szurkolunk neki, hogy szedje össze magát a film végére. Samberget pedig, a rendezői szerepet ellátó Schaffer-Taccone pároson túl, ebben számos nagy név támogatja: az olyan nevek, mint Sarah Silverman (Conner publicistája, Paula) és Imogen Poots (Conner barátnője, Ashley) rengeteg valódi zenész tűnik fel cameo-szerepben, hogy Connert éltesse.

Összességében a Popsztár egy kifejezetten mély és elgondolkodtató film, ami mindezt olcsónak tűnő poénokkal és vulgáritással „leplezi”, valami egészen érdekes elegyet alkotva. Ezért is szomorkodom rajta, hogy, a jó kritika ellenére, a film bevétel-szinten megbukott.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.