És majd eljönnek érted is – Ház a Kísértet-hegyen (1959)

A horror szerelmeseit már gondolom legalább egyszer összehozta a sors az amúgy remekül kivitelezett, de a borzalmas folytatása miatt több sebből vérző Ház a Kísértet-hegyen névre hallgató alkotással. Azzal azonban nem tudom mennyien vannak tisztában, hogy ennek a filmnek van egy régebbi verziója is, ami ugyanerre a névre hallgat, csak 1959-ben került a mozikba, méghozzá a mai napig meghatározó ikonnal, Vincent Price-al a főszerepben.

Bár a remake sok dologban hű az eredetihez, azért persze vannak eltérő dolgok: Frederick Loren (Vincent Price) meginvitál a kastélyába öt teljesen idegen személyt, és azt mondja nekik, ha életben maradnak és közben rájönnek a kastélyban megbúvó titkokra, akkor fejenként tízezer dollár üti a markukat. Unatkozó trófea feleségének azonban más tervei vannak: el akarja tenni láb alól vagyonos urát úgy, hogy ő maga ne keveredjen gyanúba. Az éjszaka leszáll é ahogy telik az idő és kiderülnek a kastély sötét titkai, már nem a vagyon a kérdés, hanem hogy túlélik-e egyáltalán a kalandot?

William Castle rendező   – akinek munkássága révén olyan filmeket köszönhetünk, mint a Rosemary Gyermeke vagy az 1960-ban kijött 13 Szellem –  jó érzékkel nyúlt a filmjéhez, elérve azt a nem páni, de így is hajszálállító állapotot, ami illik az ilyen típusú filmekhez. Az más kérdés hogy a castingosok már koránt sem végeztek ilyen jó munkát: Vincent Price egymaga a kisujján elviszi az egész filmet, de azért a többi színész is adhatott volna bele többet. Nem rossz az alakításuk, csak nagyon feledhető. Frederick karaktere még talán fajsúlyos Annabelle (Carol Ohmart), a cselszövő nej – amit jól is hoz valljuk be -, de ennél többet egy hajszállal meg nem mozdít.

A kastély legendásan rossz hírneve jó alap, de itt a 99-es filmmel ellentétben nem igazán van olyan kísértetjárás, maga a cselekmény főszálában az csak extra köret, hogy egyrészről a vendégek megijedjenek és emiatt képesek legyenek olyanokat látni a szemük sarkából, másrészről pedig a kor nézőinek is garantáltan megállt a szájukban a popcorn, amikor jöttek az ijesztőbb jelenetek (savból kiemelkedő csontváz). Ezeken mi már jókat nevetünk – akárcsak a most aktuális horrorok nagy részén – de akkoriban ez még egy tényleg velőtrázóan rémisztő film hírében állt.

Nagyon furcsa érzés ezt leírni erről a filmről, de igaz: mind Romero 1968-as örökzöld klasszikusa, úgy A Ház a Kísértet-Hegyen is, több, mint egy fél évszázaddal a kijövetele után  is képes szórakoztatni azt, aki hajlandó megtekinteni a fekete-fehér színpalettával és olykor zavaró búgó hangorgánummal rendelkező filmet.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.