A majmok bolygója 3. (1971)

Ahogy a korábbi cikkben már boncolgattuk, a Majmok bolygója második része igen gyengére sikeredett, ami a kritikákon is meglátszott, hiszen a film átlagos értékelése alig érte el a 4/10-et. A jegypénztárak azonban mást mutattak: a rendkívül jó első film emléke, valamint Charlton Heston neve megtömte a mozikat, és kevesebb, mint 5 millió dolláros ráfordítással 19 millió dollár bevételt hozott csak Amerikában. Ez pedig a csőd szélén álló Foxnak egyet jelentett a folytatással, bármi áron. Nem törődve az előző film meglehetősen véglegesnek szánt lezárásával (ahol a Föld megsemmisül), neki is láttak a következő rész elkészítésének, ami aztán kevesebb mint egy évvel a második rész premierje után már a mozikba került.

A producer Arthur P. Jacobs a második rész íróját, Paul Dehnt kérte fel a harmadik rész forgatókönyvének megírására is, a rendezői székbe ezúttal Don Taylor került. Dehn úgy akarta megoldani a történet folytatását a Föld elpusztulása után, hogy kitalálta, Cornelius és Zira, valamint egy harmadik zseniális tudós-feltaláló csimpánz még a robbanás előtt megjavítják Taylor űrhajóját, és azon menekülnek el a pusztulás elől. Emellett az eredeti sztori írójával, Pierre Boulle-el is konzultált, és megkérte a szerzőt, hogy töltse ki a forgatókönyv hézagjait a rá jellemző szatirikus elemekkel. Dehn fontosnak érezte, hogy a filmben megjelenjenek a faji konfliktusok, de boncolgatja a nők jogait (ne feledjük, 1970-et írunk), jelen van az atomháborútól való félelem, valamint egy kis vallási utalást is belecsempészett a történetbe.

A film feleakkora büdzsével készült (köszönhetően többek közt a lényegesen kevesebb majom-jelmeznek) és mindössze 6 hét alatt felvették: a forgatások 1970. november 30-án kezdődtek és 1971 január 19-én véget is értek, a film pedig 1971 májusában már a mozikban volt.

A történet ezúttal nem a jövőben, hanem a „jelenben” játszódik. Miközben dúltak a harcok a majmok és az emberek között, három csimpánz: Cornelius (Roddy McDowall), Zira (Kim Hunter), és Dr. Milo (Sal Mineo) megjavította Taylor űrhajóját, és azon menekültek el a biztos halálból. Az űrhajóról nézték végig a Föld pusztulását, azonban arra nem számítottak, hogy a gép a múltba (illetve a néző számára a jelenkorba) fogja őket repíteni. Így érkeznek meg a hetvenes évekbe, az Egyesült Államok partjainál vízbe csapódva. A hadsereg természetesen kivonul, partra vontatják az űrkabint, amiből mély megdöbbenésükre emberek helyett 3 szkafanderes majom mászik elő. A majmokat először megfigyelik, majd átszállítják a los angelesi állatkertbe, Dr. Lewis Dixon (Bradford Dillman) és Dr. Stephanie Branton (Natalie Trundy) felügyelete alá helyezve őket, hogy a két állatorvos végezzen rajtuk vizsgálatokat.

A majmok eleinte megállapodnak egymással, hogy nem leplezik le magukat, mert veszélyes lehet, ha az emberiség megtudja, mi történik a Földdel, de Zira nem bír uralkodni magán, és néhány bugyuta teszt után felfedi, hogy képes a beszédre. Miután kiderül, hogy a majmok beszélik az emberek nyelvét (de csak az angolt, más nyelvet nem), valamint Dr. Milot megöli a szomszédos ketrecben lakó gorilla, a kormány vizsgálatot indít, és egy elnöki tanácsot jelöl ki annak eldöntésére, a majmok veszélyt jelentenek-e az emberiségre nézve.

 

 

A majompár a tanács előtt – önmagukat cenzúrázva – beszámol arról, honnan jöttek, de elhallgatnak bizonyos dolgokat, például azt, hogy Zira embereken kísérletezett, több alkalommal lobotómiát alkalmazva, vagy hogy a gorillák hobbiból vadásztak az emberekre, és ki akarták irtani a teljes emberi fajt. Ugyanakkor elmesélik, amit tudni lehet a majmok felemelkedéséről, és ami az előző filmekben még nem hangzott el. Miután egy világméretű járvány miatt az ember házikedvencei, a kutyák és a macskák a kihalás szélére kerültek, szükség volt egy új háziállatra. Ezek lettek a majmok, akik intelligenciájukkal, utánzókészségükkel és gyors tanulási képességeikkel kiemelkedtek a többi állat közül, és hamarosan már nem kiskedvencként, hanem szolgaként voltak jelen a háztartásokban. Fokozatosan a beszédet is eltanulták, és fellázadtak a rabszolgaság ellen. Miután pedig az emberiség egy nukleáris háborúban elpusztította saját kultúráját, az intelligens majmok vették át a hatalmat a bolygó felett.

A tanács és a közvélemény egyaránt imádja a csimpánzokat, mindössze egy kivétel van: a tanács egyik tagja, Dr. Otto Hasslein (Eric Braeden) úgy érzi, az emberiség óriási veszélyben van, és ezt a veszélyt valamiért nem a nukleáris fegyverkezésben és az emberek borzasztó hozzáállásában látja, hanem a majmokban. Mikor megtudja, hogy Zira gyermeket vár, pánikba esik, és megpróbálja elérni az elnöknél, hogy a magzatot elpusztítsák és sterilizálják mindkét szülőt, így megelőzve a fejlett példányok génjeinek öröklődését. Miután az elnök ezt megtagadja, mert nem akar Heródes lenni, Dr. Hasslein módszert vált, és leitatja Zirát, így szedve ki belőle kompromittáló adatokat. Ezek már elég terhelőek ahhoz, hogy további, keményebb vizsgálatokat végezzenek a csimpánzokon, így elkülönítik a házaspárt, és Zirának igazmondó szérumot fecskendeznek be. Zira ezután mindent elárul a jövőről és az emberiség pusztulásáról. Miután a feleségét és születendő gyermekét féltő Cornelius véletlenül megöli a személyzet egyik tagját, menekülniük kell, mert így már biztosak lehetnek benne, hogy a mindezt félreértelmező emberek őket és gyermeküket is ki fogják végezni.

A menekülésben Dr. Dixon és Dr. Branton segít nekik, és Dr. Dixon egyik barátjához, egy vándorcirkusz igazgatójához fordulnak. A cirkusz tulajdonosa, az állatokért Assissi Szent Ferenc módjára rajongó Armando befogadja őket. Itt hozza világra Zira a kis Milot, de hamarosan ismét menekülniük kell. Abban maradnak, hogy ideiglenesen egy elhagyatott hajón rejtőznek el, majd miután elül a keresés, visszamennek a cirkuszba. Azonban hiába a terv, hamarosan a hajón is rájuk talál Hasslein, aki lelövi Zirát és a bébit, Corneliusszal pedig az egyik katona végez. Így tehát Hasslein megnyugszik, az intelligens majmok vérvonalának vége szakad…

… azt azonban sem ő, sem más sejti, hogy mielőtt Zira és Cornelius elindultak volna, Armando kicserélte Milot egy, a cirkuszban született csimpánzbébire, így a halott csecsemő egy közönséges csimpánz, míg Milo a cirkuszban biztonságban nőhet fel.

Ezzel a fordulattal a film remekül meg is ágyaz a folytatásoknak, azonban nem ez az egyetlen érdeme. Az első Majmok bolygója- film után végre ismét visszatért a történet a valódi tartalomhoz és mondanivalóhoz. Olyan témákat feszeget, mint a nők érvényesülési lehetőségei, az ember hosszútávon vállalhatatlan pusztító hozzáállása, az illegális, vagy egyszerűen csak etikátlan kísérletek, vagy akár az a nagyon kemény kérdés, hogy jogunk van-e megölni egy (kettő, három…) ártatlant, ha azzal milliók megmentése a cél. Mindezt ugyanakkor nagyon szépen ellenpontozza a teljes filmen végigfutó könnyed, olykor bájos és naív, olykor kimondottan parodisztikus humor.

Beszédes az a tény, hogy a Zirát alakítú Kim Hunter (aki csak vonakodva vállalta el a második részt, a Beneath the Planet of the Apest), a harmadik rész forgatókönyvének elolvasása után örömmel vágott bele a forgatásba. Szerette Zira árnyalt, mégis alapvetően jóindulatú karakterét, ugyanakkor nem bánta, hogy a történet végén meghal, és nem kell többet magára öltenie a tudós csimpánz jelmezét. Ő is és a Corneliust alakító Roddy McDowall is azt nyilatkozták, hogy bár a forgatás barátságos és jó hangulatú volt, mégis furcsán kívülállónak érezték magukat a szereplőgárda egyedüli majomtagjaiként.

Összességében egy rendkívül jól felépített, beltartalommal bíró, megvalósításában is remek alkotás született, meglehetősen rövid idő alatt, szűk erőforrásokból. Bár a bevétel kevesebb lett, mint a második film esetén (12 millió dollár), de ne feledjük, hogy ezúttal kevesebb, mint feleannyi összegből dolgoztak az alkotók. És a bevétel nem minden, ahogy ezt az utóbbi évek jól jövedelmező, de minden értéket nélkülöző filmjein egyébként is láthatjuk. A fogadtatás mind a nézők, mind a kritikusok részéről igencsak pozitív volt, az előző film halovány eredményeihez képest ez a rész közel 80%-os értékelést kapott, ami a második legjobb eredmény a régi szériából (az első film 90%-a után). Ez a film méltó folytatása az első résznek, de ugyanakkor önálló alkotásként is megállja a helyét. Amellett, hogy remek képest fest a kor Amerikájáról, a mai világban is megállja a helyét, az általa boncolt kérdések napjainkban ismét egyre aktuálisabbak.

Lia Névjegye

Életigenlő, filmrajongó, könyvmoly, grafomán cosplayer.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.