Cosplay Portré: I, a freak troll – cosplay and art

A Feketesárkány, Foto: Holcsik Tamás

Név: Rétlaki Flóra

Nick: I, a freak troll – cosplay and art

Link: https://www.facebook.com/IaFreakTrollCosplayAndArt

Csillagjegy: Szűz

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: Tanuló

Kedvenc film/sorozat: Nagyon, nagyon sok van,  de mondjuk legyen a Mr. Nobody

Kedvenc zenei stílus/előadó: Ameddig dallamos, egészen mindenevő vagyok. Nagyon szeretem a filmzenéket (Hans Zimmer, Two Steps From Hell, James Horner) és az Evanescence-t.

Kedvenc videójáték: Assassin’s Creed (főleg Ezio részei, és főleg a Revelations), Dragon Age

Háziállat, kiskedvenc:  Egy Nemo nevű mór teknős

Mi volt az első cosplayed?

Allaric, Assar legjobb orgyilkosa, egy saját karakter az egyik saját regényemből. Igazából rögtön crossplay is volt így…

Allaric, Assar legjobb orgyilkosa – Saját karakter, saját történetből

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

A barátaim nagy része szintén mozog cosplayes körökben, így ők persze támogatnak, anyukám szokta élvezni a képnézegetést, néha nagymamám tartja fölösleges pénzkidobásnak. Volt olyan barátom, aki ellenezte például, ha crossplayeztem. Általában, ha újonnan ismerek meg valakit és mesélek a cosplayről, mindig döbbent érdeklődéssel kérdeznek róla, szoktak képeket is kérni.

Szoktál segítséget kapni a jelmezeidhez vagy mindent magad csinálsz?

Bár tudnék mindent csinálni. Gyakran kérek segítséget, főleg varrásban, az még nem megy. Eddigi jelmezeimet ugyan leginkább egyedül csináltam, de félúton vannak a szekrény cosplay és a rendes, sajátkezű jelmez között, hiszen nagyrészt azt használom alapanyagnak, amit otthon találok, vagy esetleg egy turkálóban jól kifogott ruhát és ezt alakítom át, állítom össze a többivel.

Mi az első dolog, amit csinálsz egy jelmez készítése során?

A kiegészítőket csinálom először. Azok könnyebben mennek. Szoktam próbálkozni a tervezéssel is, de mivel még nem megy olyan jól a varrás, ez inkább csak az elképzelésekről szól.

Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?

Nem szeretek olyat cosplayezni, akit nem ismerek, ezért ha javaslatot is kapok, utánanézek. Egyébként beleszerelmesedéses alapon megy a dolog, lehet, hogy a ruhája tetszik, de lehet, hogy a jelleme, vagy csak épp úgy gondolom, jól tudnám visszaadni őt.

Ha változtathatnál egy dolgon a cosplay világában, mi lenne az?

Szerintem valahogy kéne lehetőséget adni az ismeretlenebb cosplayereknek is, hogy pl. nagyobb conok alkalmával ne mindig ugyanaz az 5-10 cosplayer kerüljön reflektorfénybe. Persze, sokat dolgoztak, ezt elhiszem, de nagyon sokat ismerek, akiket alig fotóznak, mert nem olyan felkapottak, pedig nagyon jól csinálják azt, amit csinálnak. De most erről eszembe jutott egy másik probléma és lehet, azt választanám, és ez a külső alapján, vagy tehetség alapján ítélés ellentéte. Ismerős történet lehet az, amikor ott egy lány, cicafüllel, parókával, de miniszoknyában, kirakott mellekkel és akkor ő milyen jó original, és ott van egy nem félmeztelen pasi cosplayer, aki talán heteket töltött el a cosplayével, hogy az minél jobban hasonlítson, de senki sem fotózza, mert ott van a cuki csajszi… Ez frusztrált mindig. Ezért jövök én is zavarba, mikor különböző felkéréseket kapok, hiszen nem érzem még magam olyan jónak, de nem akarom, hogy csak azért „dicsőítsen” bárki, mert jól állt egy-egy jelmez.

Melyik jelmezed érzed a legközelebb magadhoz és miért?

Eddig többnyire original jelmezeim voltak, ezek közül talán a legutóbbi vagyok leginkább én. Ő is saját karakter, a Feketesárkány, emberi alakban legalábbis. De talán nem véletlenül, ha a karaktereim közül kéne választanom egy hozzám hasonlót, akkor is őt választanám. Nincs teljes átfedés köztünk, valószínűleg ő azt javasolná legyek ésszerűbb, én meg azt neki, hogy érezzen többet, de mégis ő van a legközelebb. Ő az egyik legelső karakter, akit kitaláltam, hosszú évek alatt fejlődött velem. Azon a két napon, amikor az ő bőrébe bújhattam, végre igazán önmagamnak éreztem magam. Mintha semmi sem állíthatott volna meg, semmitől sem féltem, elfelejtettem a szokásos belső kételyeimet és gátlásaimat, és csak úgy „szárnyaltam”, igen, azt hiszem ezért volt olyan jó.

Lilith, Foto: Holcsik Tamás

Melyik jelmezed elkészítése volt a legnagyobb kihívás a számodra?

Talán Allaric. Őt otthoni ruhákból állítottam össze zömmel, de kellett csinálnom egy leszorító fűzőt, alkarvédőt és egy kardot hozzá. Nagyon kis béna lett így visszanézve, de sokat dolgoztam rajta. Ja, igen persze a smink sem volt semmi.

Milyen érzés egy énekes szerepébe bújni?

Egyszer cosplayeltem Jared Leto-t, con előtt kitettem a csoportba, hogy hogy leszek kinn. Néhány 30 Seconds to Mars fannal csináltunk közös éneklést, és volt olyan rajongó, aki odarohant hozzám és mielőtt bármit tehettem volna csak megölelt. Jó élmény volt látni, hogy a rajongás ennyi embert összeköt. Egy napra megtapasztaltam milyen érzés rock sztárnak lenni.

Mindig élmény jelmezben a város utcáit járni, volt már, hogy felismertek a megformált karakter bőrében?

Felismertek, de a félreismertek jobb lenne rá. A Feketesárkány jelmezemben voltam, most történt tavasszal. Hideg volt, ezért kaptam kölcsönbe egy Stark köpenyt. Ezek után conon mindenki Havas Jonnak nézett, de hazafele, mikor megálltam enni valamit, két rendőr odajött és megkérdezte, kinek öltöztem be, mert nem tudtak Havas Jon és Melisandre közt dönteni (már egészen vöröses hajam volt.)
De én kifejezetten szeretek jelmezben utazni. Amikor egy női White Walker cosplayben mentem a conra, többen rákérdeztek arra, hogy mit csináltam a szememmel, amitől olyan jeges kék lett.

Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

Innen is nehéz egyet választani, ezért inkább kettőt említek meg.
Az egyik két éve történt a Dürer kerti cosplayer farsangon, ahol a nagy sikeren felbuzdulva, megint Allaric-ként jelentem meg, noha most kicsit túlpigmentáltam magam, de hiába… biztos egy hosszú déli nyaralásról tért vissza. Férfi karakteremben az elején kihívás volt benne maradni, folyton jöttek a kísértések: A bérletvásárlás, ahol nem fogadta el a pénzem a gép és egy kedves srác segített; egy cuki 6 éves forma Altair, akinek láttán eszembe jutott, hogy a „júúúúj de cukiii” legkevésbé sem férfias; vagy, amikor a nagyobb assassinokat nézegettem… khm, de végül megtaláltam a bennem szunnyadó férfit. Annyira, hogy utólag megkaptam, hogy kár, hogy nem jöttem a színpadra a crossplayről beszélni, annyira jól megy – miután egy lánnyal beszéltem 10 percig és végül rájött, hogy igen, én se vagyok hímnemű. Ezután gaz csábítóként asszisztáltam, egy jól sikerült fotósorozatnál, és jutalmul két lánytól is kaptam puszit egyszerre… Allaricnak jó napja volt és nekem is.
A másik ősszel történt, amikor ismét előtört belőlem az Assassin’s Creed fan con előtt pár nappal, és nekem mindenképpen szükségem volt arra a bizonyos táskára… így hát lecsaptam rá, és a con első napján fel is kerestem az eladót, és így történt az, hogy Trinity beállt Riviai Geralt és két assassin mellé bandázni. Miután a táskát eltettem, többször sikerült a csapatba belefutnom és egyszer csak ott ragadtam velük. Ahogy jöttek az egyre komolyabb cosplayes ismerősök – Geralt sem volt kutya… – egyre inkább kishalnak éreztem magamat, ennek ellenére mégis maradtam, mert ők viszont nem éreztették velem ezt. Nagyon jót beszélgettünk, és ki is alakult egy barátság így hirtelenjében. Már velük mentem ki aznap enni, és természetesen ismét lubickolhatott mindenki az „utca embereinek” reakcióiban. Geraltunktól egy kedves úriember kérdezte például döbbenten: „Hűű, te ki vagy, bátya?” De sajnos a választ már nem értette, és ilyenkor jobb szó nélkül elmenni, mert az acél…
Szóval aznap lett egy táskám, amit sokat átkoztam, mert jó párszor levedlette a mintáját és mindig vissza kellett vasalni, de mégis hálás lehetek neki, mert ezért kapcsolatban maradtam az eladóval, és a többiekkel is valamennyire. Lett egy táskám és jó emberek az életemben. És közvetve… nem fagytam meg tavasszal. És pontosan ez az, amiért a cosplayezést szeretem, összehozza az embereket.

A Feketesárkány, Foto: Holcsik Tamás

Mi a véleményed a crossplayről, mi inspirál téged ebben?

Szerintem érdekes dolog, de nem mindenkinek való, főleg nem minden karakter. Például én lehet, szívesen cosplayeznék Wolverine-t de csak rám kell nézni, nem tudnék. Eddig az összes crossplayemben két dolgot élveztem leginkább, az egyik az volt, míg a sminkem megcsináltam, és ahogyan azt megcsináltam; a másik az, hogy sokaknak az első 5-10 perc beszélgetésben sem esik le, hogy valójában egy lánnyal beszélgetnek. Sőt, van egy nagyon jó barátnőm, akivel úgy lettünk barátnők, hogy mikor odamentem köszönni, akkor azt mondta: „Ja, csak te vagy az, már messziről néztem pedig, milyen jó pasi vagy!” És ez az egyik legjobb dolog a crossplayben szerintem. Már ha meggyőzőre sikerül, mert ha nem, az katasztrófa.
De voltam a másik oldalon is. Életem első con-szerű élményén legjobb barátnőmmel kinéztünk egy srácot. Megnéztük az előadását is. És… lány volt.

Mennyi időt szánsz egy jelmez elkészítésére, a részletek kihangsúlyozására? Volt már olyan, amit inkább félbehagytál?

Ez attól függ, sajnos képességbeli hiányosságaimból fakadóan legtöbbször igyekszem kész dolgok átalakításából megoldani és ez azért nem vesz igénybe annyi időt. De ezt az originaloknál tudom csak megtenni.

Egyszer akartam egy Lady Lokit, de nem tetszett a ruha, mikor megcsináltam, ezért inkább félbehagytam. Amúgy is minden Marveles lány ott kezdi.

Kávés vagy inkább teás vagy?

Earl Grey, citrommal. Ha lehet, Twinings.

Most milyen jelmezen vagy jelmezeken dolgozol éppen?

Meg kéne csinálni a Feketesárkány ruháját ugyanis, még nem sikerült befejezni, ezért a múltkor csak egy estélyire vettem rá a fűzőt.

De elgondolkodtam már a nyáron is, ahol jó lenne egy Megara cosplay. De már nagyon szeretnék társulni is pár emberrel, és akkor alkalmazkodva betölteni a kitöltetlen teret, csak ebben kötnek a saját szabályaim is, és bármilyen karakterről van szó, azt igyekszem előtte megismerni.

Marvel vagy DC Comics?

Mindkettővel elvagyok. A Marvel valahogy szimpatikusabb volt mindig, de a DC-nek is vannak jó dolgai. Ha filmekről beszélünk, a Watchment és a Christopher Nolan-féle Batmaneket kifejezetten élveztem. De Marvelnél az X-Men lesz örök kedvenc.

Lilith, Foto: Holcsik Tamás

Könyv vagy könyvadaptáció?

Ez attól függ, miről van szó. Többnyire a könyv, de vannak ilyen speciális esetek, mint a Gyűrűk ura, ahol harmonizál a kettő.

Ha választhatnál egy Disney hercegnőt, akinek a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?

Megara hercegnőnek számít? Ha nem, akkor talán Belle-t választanám, bár se a kék, se a sárga nem áll igazán jól, de sok szempontból tudok azonosulni vele.

Ha a Föld bármely pontjára ellátogathatnál, hova utaznál legszívesebben?

Firenzébe. Voltam ott egyszer, de visszavágyom.

 

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.