Pán Péter (2003) – Sohaország varázsa újjáéled

Pán Péter történetét mindenki ismeri, leginkább a Disney-nek köszönhetően, akik hetven évvel ezelőtt alkották meg a saját verziójukat a meséből, melyet anno J. M. Barrie írt. 2003-ban jelent meg az a film, ami számomra az örök kedvenc erről a sztoriról. P. J. Hogan alkotása igazi színészekkel varázsolja elénk az örökifjú meséjét, némi tündérporral meghintve.

A film visszanyúl az eredeti verzióhoz, így kicsit eltérnek az események a rajzfilmből megismertektől. Ám ezek a változtatások csak előnyére váltak az alkotásnak. Ez már eggyel nagyobb generációnak szól, mint a Disney-verzió, itt sokkal nagyobb a hangsúly a romantikus és a lelki vonalon is. Sokkal kidolgozottabb karaktereket vonultat fel. Megmutatja többek között a Peter (Jeremy Sumpter) és Wendy (Rachel Hurd-wood) között húzódó vonzalom vívódásait, a dilemmákat, a mese mélyén húzódó, felnőtteket is emésztő problémákat. De mindemellett képes arra, hogy egy sokkal erőteljesebb varázslatot hozzon létre, mint a mese. Elképesztően szépen van kidolgozva az atmoszféra, az apró részletek. A film színei egy sokkal izgalmasabb és teltebb valóságot idéznek, ahol minden valahogy sokkal intenzívebb és az egész lét egy nagy játék, ahol a felelős döntések a szőnyeg alá vannak söpörve. Ez a film már nem csak Sohaország fantasztikumáról szól, hanem a velejáró veszteségről is, arról, hogy miről mond le az, aki soha nem nő fel, aki soha nem vállalja az érzéseit és a döntéseit. Mert a „csupajáték-élet” valóban vonzó, és az ember vágyik is rá, hogy ne kelljen folyton komoly dolgokon törnie a fejét, előre tekintenie a jövőbe és úgy indulni jobbra vagy balra, de vajon ez kielégíthet minket? Hol az a határvonal, amin egyensúlyozva a varázslat sem vész el, és tudunk hinni a tündérekben, de saját életünk kormányosai is lehetünk? Ez a történet arról is szól, hogy mekkora ereje van a szívünkben elrejtett mesének, és a közös hit erejének.

Az biztos, hogy a nosztalgia is szól belőlem, elvégre kislányként láttam ezt a filmet, és akkor egyértelműen elbűvölt Pán Péter világa, az egyik legszívfacsaróbb meseként emlékszem vissza erre a filmre. Szóval ha valakinek vannak hasonló emléknyomai, annak szívből ajánlom ezt a művet, néha csöpög ugyan egy kicsit, de el lehet nézni neki.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.