Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

„Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”

A csodálatos Waverley-kert garantáltan megédesíti a nyári napokat egy kis háztáji mágiával.

Sarah Addison Allen első regényében a különleges Waverley család történetét meséli el.
Az Észak-Karolina állambeli Bascom városkában élő Waverley-k generációk óta sajátos képességek birtokában vannak, ami miatt mindig is kívülállók maradtak. Magas fallal körülvett kertjük is számos titkot őriz,  és messze földön híres szeszélyes almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem és hajlamos megdobálni az embert, valamint ehető virágairól, melyek hatással vannak azoknak az érzelmeire és döntéseire, akik elfogyasztják őket. A család múltja és jövője szinte a kert földjébe ivódott.
Claire és Sidney a Waverley-k utolsó leszármazottai. Claire sikeres party-szerviz vállalkozást működtet, különleges növényeiből készít ételeket. A húga, Sidney évekkel ezelőtt elhagyta Bascomot, de váratlanul hazatér a kislányával, egy erőszakos férj elől menekülve. Megismerkedhetünk idős nénikéjükkel, Evanelle-lel is, akit mindenki arról ismer, hogy meglepő ajándékokat osztogat az embereknek, melyek később nélkülözhetetlennek bizonyulnak.
Sidney és a lánya, Bay érkezésével Claire csendes élete a feje tetejére áll – ahogy a szíve köré felhúzott védelmi vonal is. És ha ez nem lenne elég, még szerelmes szomszédja ostromával is meg kell küzdenie. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, nem csak egymáshoz kell visszatalálniuk a közöttük feszülő fájdalmas múlttal megbirkózva, de azt is meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak örökségükkel.

Akinek tetszett a Bűbájos boszorkák, az a Waverley lányokat is imádni fogja. Nem tudom, hogy a varázslat, a nővérek kapcsolata vagy a kisvárosi hangulat tehet róla, de nekem már az első fejezetek után az ugrott be. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy Sarah Addison Allen könyve ne lenne egyedi és imádnivaló, sőt! Nagyon is az, ami a szerethető, gondosan kidolgozott szereplők mellett annak a bizonyos kertnek köszönhető. Tudni kell rólam, hogy ha valamiben van egy elvarázsolt – vagy csak titokzatos – kert, akkor az nálam már félsiker. Ha még jól is van megírva, akkor aztán teljesen kenyérre lehet kenni. Az írónő csodás leírásainak hála úgy éreztem, mintha én is ott lennék Claire bűbájos kertjében a szélben hajladozó, illatos virágok között, és felnéznék a hatalmas almafára, aminek pirosló gyümölcsein megcsillan a nyári napfény…

Nekem ez az egyik abszolút nyári kedvencem, amit évek óta újraolvasok a legnagyobb melegben, szóval csak remélni tudom, hogy másokat is ugyanúgy elvarázsolnak a mágikus virágok és a Waverley család nőtagjai, ahogy engem. Ez a bűbájos könyv a két puha, virágillatú kacsójába vette az én borongós kis lelkületemet, és mágiával, napsugárral, szellőben hajladozó virágokkal, nyári harmattal és lágy szirmokkal simogatta. Aztán megdobált almával. Olvassátok, szeressétek, egyetek sok almát, és ne feledjétek az imádnivaló Evanelle bölcsességét:

“Férfiak! Nem vagy képes együtt élni velük, de arra sem, hogy lelődd őket.”

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.