Cosplay Portré: T’yaron Q’uessen

Karakter: Doctor Strange, Fotós: Zátrok Crow Photographer, Film: Doctor Strange

Név: Csizmadia Dorottya

Nick: T’yaron Q’uessen

Link: https://www.facebook.com/quessenarts/

Csillagjegy: Szűz, de Oroszlánra voltam kiírva, és gyakorlatilag semmi nem igaz rám a Szűz tulajdonságai közül, az Oroszlán dominál annak jó és rossz aspektusaival együtt.

Szülőváros: Budapesten születtem, de másfél éves koromtól Édesanyám munkája miatt kimentünk Kanadába, így ott nőttem fel.

Foglalkozás: Jelenleg főiskolán tanulok, első diplomám csinálom.

Kedvenc film/sorozat: Rengeteg filmet és sorozatot szeretek, így ez nagyon nehéz kérdés számomra. Animéket nem nézek, tipikusan filmes alkat vagyok. De ha legkedvencebbet kellene választanom? Talán a Kingsman, a Mission Impossible és a James Bond-filmek, valamint a Doctor Strange és – ez talán a Star Trek rajongók közt ez nem lesz túl népszerű, – de a reboot filmeket is nagyon szeretem, szerintem a színészeket nagyon eltalálták, és ezek a filmek tudnak igazán egy újabb generációt magukkal ragadni ebbe a fandomba.

Kedvenc zenei stílus/előadó:  Stílus tekintetében a rock és -ha ez stílusnak számít- a filmzenék. Előadók közül nagyon szeretem a Dire Straits-t, és az AC/DC-t.

Kedvenc videójáték:  Egyértelműen az Assassins Creed sorozat, abból is a II és a Brotherhood.

Háziállat, kiskedvenc:  Egy tündéri, 2 és fél éves kanapé-specialista magyar vizslám van, Mese. 

Karakter: Sirius Black, Fotós: Kisördög és a Bagoly Entertainment, Film: Harry Potter

Mi volt az első cosplayed?

Az első cosplayem egy jedi ruha volt, amelyet még 2011-ben készítettem nagymamámmal. Ő szakmáját tekintve varrónő, így számára nem okozott különösebb nehézséget, én azonban semmit nem tudtam a szabás-varrásról. Ez a ruha egyébként eredetileg nem cosplaynek készült, hanem egy lovasbemutatóra, így elsősorban a funkcionalitás volt fontos benne, a felhasznált anyagok nem voltak olyan minőségiek, és mostani szemmel visszanézve nagyon amatőr módon voltak a részletek kidolgozva, hiszen például az öv egy sima utcai bőröv volt, fénykardom nem volt a ruhához, sem köpenyem, nadrágnak és csizmának pedig a bemutatóra szánt krémszínű lovaglónadrágot és a barna bőr lovaglócsizmám használtam. Az első conom egy Holdfény Con volt, és nagyon féltem megjelenni a ruhámban, fogalmam sem volt róla, milyen fogadtatásra számíthatok, viszont az 501-es Légió standjánál olyan barátságosan és segítőkészen fogadtak, hogy nagyon hamar úgy éreztem, mintha mindig ide tartoztam volna. A mai napig is tartom a kapcsolatot azokkal a tagokkal, akikkel azon a conon ismerkedtem meg, és akik tanácsaikkal, barátságukkal és ötleteikkel segítettek, hogy elinduljak a cosplayerré válás útján.

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

A családom sajnos eléggé szét van hullva, és pont emiatt rengeteg a feszültség is köztünk. Sokszor a cosplayt egy módnak látják, hogy belém köthessenek. Véleményem szerint minden ruhával fejlődnek egy kicsit a képességeim, a ruháim minősége, ám a mai napig sem tudtam elérni, hogy nemhogy megszeressék, de egyáltalán elfogadják. Amíg nem múltam el 18 éves, meg akarták tiltani, hogy egyáltalán kijárhassak conra, mondván „ezeken a jelmezbálokon csak felnőni nem képes őrültek vannak”. Őszintén szólva, szörnyen dühít a mai napig ez a hozzáállás. Szerencsére a barátaim tekintetében azonban nagyon szerencsés vagyok. Mivel igazán a cosplayerek között találtam meg önmagam, így a barátaim nagy része szintén cosplayer, nyilvánvalóan ők támogatnak, sokszor beszélünk meg technikákat és ötleteket. A nem cosplayer barátaim is teljesen elfogadják, sokan kifejezetten csodálatosnak tartják ezt a hobbit, és rendszeresen megjegyzik, hogy csodálják azokat az átváltozásokat, amelyeket a cosplay világában képesek az emberek végrehajtani.

Szoktál segítséget kapni a jelmezeidhez vagy mindent magad csinálsz?

Nem. Az első két ruhámban – ahogy már említettem – nagymamám segített, azonban miután a szabás-varrás alapjait elsajátítottam, teljesen egyedül készítem a cosplayeim. Mivel iskolában vagy tanfolyamon soha nem tanultam ezeket a technikákat, így általában a tervezést követően az adott ruhán próbálok ki egy-egy módszert. Így volt ez bizonyos varrási- és díszítési technikákkal, vagy a bőrözéssel, és minden más technikával, amellyel eddig dolgoztam. Ha valamilyen információra szükségem van egy adott dologgal kapcsolatban, az internetet veszem igénybe.

Karakter: Doctor Strange, Fotós és effekt: Zátrok Crow Photographer, Film: Doctor Strange

Mi az első dolog, amit csinálsz egy jelmez készítése során?

Megszeretem a karaktert, és a legjobb barátommal fogadok, hogy hányszor fogok idegbajt kapni a projekttől készítés közben. Komolyra fordítva a szót, az első dolog nálam minden esetben az, hogy minél több képet gyűjtsek az adott karakterről és ruháról, videókat nézzek a jelenetekről, amelyekben szerepel, hogy ráérezzek a mozdulataira és gesztusaira, és lássam, hogyan mozog a ruha. Ezután következik az, hogy papíron megtervezem a ruha minden egyes részletét, kitaláljam, melyik réteg hogyan záródik, mit mihez kell hozzávarrni, és hogyan fog egyben maradni rajtam a ruha. Ez a folyamat sokszor egy-két hetet is igénybe vesz, függően attól, mennyi szabadidőm van épp. Ezután következik a szabásminták készítése és az anyagvadászat természetesen. Úgy gondolom, nekem több időbe telik egy-egy ruhát elkészíteni, mint sok cosplayernek, mert nagyon maximalista vagyok, mindig a professzionalizmusra és a teljes filmhűségre törekszem, így mindig több hónapig készül egy-egy projekt.

Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?

Minden esetben a személyiség alapján. Soha nem fordult még olyan elő, hogy a ruha miatt választottam volna egy karaktert. Most már jó pár éve vagyok a cosplay világában, és nemrég beszélgettem egy barátommal, aki mondta, hogy a karakterválasztásaimból gyakorlatilag fel lehet építeni rólam egy egybefüggő képet. Ezek a karakterek mindig elegánsak és well-manneredek, a saját területükön nagyon jól képzettek, határozottak és vezető típusúak, valamint a múltjuk általában igen nehéz, és pont ez tette őket azzá, akik ma.
Azóta megfigyeltem, hogy ez nem csak rám igaz. Van, aki minden karakterével egy kissé őrültet alakít, van, aki mindig kemény, természet közeli harcos, van aki mindig negatív szereplő és így tovább. És azt hiszem, sokat elárul egy emberről az, milyen karaktereket választ magának megszemélyesítésre, hiszen azt mondják, „Adj egy maszkot egy embernek, és meglátod milyen valójában.”

Ha változtathatnál egy dolgon a cosplay világában, mi lenne az?

A rengeteg belső ellenségeskedés. Sajnos megtapasztaltam, hogy vannak bizonyos emberek, akik nem csak általánosságban szítanak ellentéteket és keltenek gyűlöletet, de kipécéznek személyeket, és az ő imidzsüket próbálják koncentráltan leépíteni alaptalan hazugságok terjesztésével. Két ilyen személlyel is volt már dolgom az elmúlt években és hogy közeli barátaim nem hitték el ezeket a hazugságokat, csak az ő intelligenciájukon múlt és a tényen, hogy jól ismernek, hogy milyen vagyok. Sajnos mostanra több ismerősöm, akit kedveltem ezek miatt a vádak miatt fordult el tőlem, mert még nem ismert eléggé ahhoz, hogy tudja, ki is vagyok valójában, és a hazugságokat sokszor könnyebb elhinni, mint az igazságot. És tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki csípi valaki szemét, és ezért megpróbálják tönkretenni. A cosplay számomra az elfogadásról szól, arról, hogy megmutathatjuk kik is vagyunk anélkül, hogy félnünk kellene attól, hogy valaki kigúnyol, megaláz vagy lenéz minket. A közösségről, emberekről, akik számíthatnak egymásra, és bízhatnak egymásban. De sajnos a közösséget bomlasztó erők megjelentek, és igen, ezen változtatnék, ha lehetne.

Melyik jelmezed érzed a legközelebb magadhoz és miért?

A Doctor Strange cosplayem, és ezt a ruhát is a karakter miatt. Hogy miért? Volt egy balesetem még évekkel ezelőtt, ahol nagyon csúnyán megsérültem. A bal térdem és lábszáram darabokra tört, sérültek a keresztszalagok, és tovább nem is részletezném, a lényeg viszont hogy egy évig nem tudtam járni vagy csak két bottal, sínnel… A balesetem előtt én párbajtőr versenyző voltam, az volt az életem értelme. A baleset után pedig az orvosom közölte, hogy sajnos soha többé nem versenyezhetek a szalagok állapota miatt. Emlékszem, az elején fel sem fogtam, majd iszonyú dühös voltam mindenre, aztán jött a teljes lelki összetörtség, és végül egy mély depresszió. Ahogy láttam Benedict Cumberbatchet játszani, ahogy visszaadta Strange ugyanezen állomásait a balesete után, nem tagadom, első alkalommal a moziban ülve megkönnyeztem. Az volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy őt akarom cosplayelni. Pontosan éreztem a karakter fájdalmát, és tudtam min megy keresztül, és ismertem azt is, ahogy ezeken túljutva megjelenik benne az elszántság, ahogy rájön, hogy lehet más is az életben, ahogy rátalál egy spirituálisabb útra és kinyílik számára az ismert világa. És a történetén kívül a jellemében is magamra ismertem. Ahogy az arrogancia, a maximalizmus, a bizonyítási vágy, az ambíció mellett megjelenik benne mások védelmezése, az, hogy ha szükség van rá, igenis tud önzetlen lenni, és megvan benne a vágy, hogy a jó érdekében cselekedjen, nos, magamra ismertem benne.

Karakter: Sólyomszem, Fotós: Kisördög és a Bagoly Entertainment, Film: Avengers

Melyik jelmezed elkészítése volt a legnagyobb kihívás a számodra?

Erre is a válaszom a Doctor Strange lenne, azon belül is a köpeny. A teljes cosplay fél év alatt készült el, és bár a tunika és az aláöltözet rész szinte rutinszerűen ment, a köpennyel nagyon sokat szenvedtem. Egyrészt rengeteg anyagra volt hozzá szükség. Jelenleg nagyjából 7-8 méter van benne összességében, amelyeknek elég komoly súlya is van. Igazából azért volt nehéz, mert nagyon összetett volt. Ha megnéztek egy képet ahol hátulról látszódik a köpeny, látni lehet, hogy az egész különböző darabokból van összevarrva, nem egy nagy anyagból. Vannak részek, amelyek nagyon apró, piros kockásak, féltem, hogy nem soha nem találok olyat, de egy textilüzletben véletlen rábukkantam, és nem akartam hinni a szememnek.

Mindig élmény jelmezben a város utcáit járni, volt már, hogy felismertek a megformált karakter bőrében?

Természetesen. Szerencsére mivel filmes karakterekkel dolgozom, mindig felismernek, ha az utcákat cosplayben járom. Az embereket egyébként úgy vettem észre, nem annyira lepi meg egy cosplay. Megnézik, persze, de szerencsére egyre többen találkoztak már velünk. A személyes kedvencem az, mikor a metrón utazok félig beöltözve (pl. taktikai ruhában, a fegyvertokommal), és látni lehet a többi utas arcán, hogy azon gondolkoznak, vajon ki lehetek és honnan jöttem, és mit keresek itt. Valamint a színes kontaktlencsék. Az idősebb korosztály képtelen elképzelni, hogy létezik ilyen, és néha nagyon aranyosan reagálnak rá.

Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

Nem tudnék egyet kiemelni. Legjobban azokat a pillanatokat szeretem, amikor idegenek odajönnek, és csillogó szemmel megdicsérik a cosplayt, és hogy mennyire passzol hozzám, aztán beszélgetni kezdünk bármiről, fandomokról, karakterekről. Nagyon jól esik a pozitív visszajelzés, ezek a pillanatok tartanak engem ezen az úton, és nagyon szeretek új embereket megismerni. Most hétvégén történt, hogy civilben voltam egy rendezvényen, és odajött hozzám egy lány, megdicsérni a cosplayeim. Nagyon jól esik, hogy már felismernek több helyen.

Mi a véleményed a crossplayről, mi inspirál téged ebben?

Ahogy említettem, a cosplay egy módja az önkifejezésnek, hogy egy kissé azzá válhassunk, akik igazán lenni szeretnénk. Épp ezért gondolom azt, hogy a crossplaynek helye van a cosplay világában. Ha valakihez illik egy adott karakter, nem tudom miért probléma az, hogy az éppen fiú vagy lány. Továbbá ezt két szempontból is meg lehet vizsgálni. Az egyik az, hogy ha valakinek például nagy a melle, vagy széles a csípője, de épp egy férfi karakterben találja meg magát, akkor neki is jár az, hogy őt válassza. Igen, lehet, hogy nem ő lesz a legkarakterhűbb cosplayer a conon, de nem szabadna elítélni érte. A másik apektus a karakterhűség. Ha valakinek jó alkata van a crossplayhez, miért ne? Nekem széles a mellkasom és kicsik a melleim, pont ezért nem is látszik a cosplayekben, emellett nagyon magas vagyok. A Doctor Strangeben rengetegen megkérdezték tőlem, hogy férfi vagyok-e.
Hogy mi inspirál ebben? Nos, a karakterek. Sajnos bármennyire is azt mondják, hogy nem így van, de sajnos a mai napig is a női karakterek nagy része a filmekben gyengének, érzelmesnek van bemutatva, akik nem képesek megvédeni magukat, ráadásul sokszor nem is túl intelligensek, bár itt szeretném hozzátenni, hogy talán az elmúlt pár évben kezdenek olyan filmeket készíteni, amelyek rácáfolnak erre a klisére, de a férfitársadalomból valamiért ezek még mindig erős negatív érzelmeket váltanak ki. Nézzük meg a filmeket ahol több főszereplő van. Általában van négy-öt-hat férfi akik közt van egy izomagyú, egy vicces, egy szuper-intelligens IT-s srác, esetleg egy szépfiú és egy all-around vezető. És jó esetben van mellettük EGY nő. Egy női cosplayer nem válogathat, hogy hozzá a vicces karakter illik vagy épp a fizikailag erős, vagy az okos, esetleg aki vezető. Neki el kellene fogadnia azt az egyetlen női karaktert. Még mindig kevés női karaktert tudnék felsorolni, akik erősek, kemények, intelligensek, emellett pedig nem érzelmesek és szentimentálisak. Talán itt lenne Gamora, de végül annyi cosplayer készített már ilyen ruhát, hogy lemondtam róla. Aztán van pár karakter persze, akik bár erős női karakterek, de a jellemük vagy a történetük nem fogott meg. És persze olyanok is, akiket egy conon kétlem, hogy felismernének. És így eljutunk oda, hogy maradnak a férfi karakterek, akikből sokkal nagyobb a merítés, és így könnyebb is testhezálló karaktert találni magunknak.
Nálam egy férfi karakternél annyi a kikötés magam felé, hogy a jelleme mellett passzoljon hozzám kinézetben is. Tehát nyilvánvalóan nem cosplayelném – bár jellemében nem passzol, de ha passzolna sem – Drax-t a Galaxis Őrzőiből, viszont szerencsére Benedict Cumberbatch arca nagyon passzol az enyémhez smink nélkül is.

Karakter: Doctor Strange, Fotós és effekt: Zátrok Crow Photographer, Film: Doctor Strange

Mennyi időt szánsz egy jelmez elkészítésére, a részletek kihangsúlyozására?

Volt már olyan, amit inkább félbehagytál? Rengeteg időt fordítok minden ruhára. Bár a Strange készült legtovább, de a többi ruhám is kb. két hónaptól fél évig terjedő idő alatt készült. Ahogy említettem, a tervezés időszaka is hosszú, de igazán a részletek kidolgozása miatt tart ennyi ideig. Nem nyugszom, amíg nem tökéletes egy-egy adott darab, legyen az apró, alig látszó kiegészítő, vagy egy alapdarab a ruhában, mint például egy tunika. Sokszor órákon át pepecselek egy-egy díszítés elkészítésével és rögzítésével, vagy szegélyezésekkel, amik a végeredményben alig fognak látszani.
És igen, volt már olyan, amit félbehagytam. Egy Ezio Auditore cosplayt, amely majdnem kész volt, mikor végül letettem róla, de ez sem kitartásbeli, inkább személyes okokból nem készült el.

Kávés vagy inkább teás vagy?

Is-is. Amikor bent vagyok a főiskolán, a napjaim kávéval indítom, és napközben előfordul, hogy azt az egyet követi még pár. Amikor otthon vagyok, és főleg esténként, viszont inkább fekete teát iszom. Nálam a lényeg itt is inkább a minőségen van. Nagyon szeretem a különlegességeket kávéban és teában is.

Most milyen jelmezen vagy jelmezeken dolgozol éppen?

Mindig ezernyi ötlet és terv van az agyamban. Már elkészült, de még nem debütált a Cumberbatch -féle Sherlockom. Emellett ha conra nem is, mivel nem tudom mekkora rajongótábora van itthon, de legalább  photoshootra mindenképp tervezek egy Kingsman cosplayt, és ősszel egy Star Trek ruhát szeretnék bemutatni. Itt még nem biztos a karakter, gondolkozom a Cumberbatch-féle Khanon, Jaylah-n, és a Discovery egyenruhán. Az ezeken kívüli összes ötlet még csak elméleti alapokon létezik, de szerepel köztük Percival Graves a Fantastic Beasts-ből.

Marvel vagy DC Comics?

Marvel. Valahogy az Arrow-n (és a Red filmeken) kívül a DC filmjei és sorozatai sosem kötöttek le. A Marvel univerzum karakterei voltak mindig szimpatikusabbak. Főleg Doctor Strange, Sólyomszem, a Hangya és Vasember. Persze belátom, hogy a Marvel főgonoszokban elég gyenge, ebben egyértelműen a DC erősebb, azonban sosem vonzottak a negatív karakterek, azonban a Marvel filmek hangulata, humorosabb hangvétele mindig szimpatikus volt, és különleges és érdekes karakterek itt is vannak szép számmal. Persze a Marvel Magyarország Club tagjaként és a Bosszúállók Magyarországi Cosplay Klubjának alapító tagjaként azt hiszem, elfogulatlanságról nem beszélhetünk esetemben.

Könyv vagy könyvadaptáció?

Egyiket sem zárnám ki. Én úgy szoktam, hogy megnézem előbb a könyvadaptációt, majd elolvasom a könyvet. Így mikor a filmet nézem, minden újszerűen hat, megismerem a történetet, kialakul egy kép bennem a karakterekről, majd ha tetszett annyira, hogy el akarjam olvasni, veszem a könyvet, és végigolvasom. Így a filmből kimaradt jelenetek újszerűen hatnak, és így még egyszer megvan az újdonság varázsa, még újabb dolgokat fedezhetek fel, valamint nincs az a probléma, hogy „persze, de a könyvben nem így volt”.

Ha választhatnál egy Disney hercegnőt, akinek a bőrébe bújhatnál, ki lenne az?

Egyik sem. Megmondom őszintén, már kislányként sem érdekeltek soha a hercegnős mesék. Kislányként mindig kém vagy jedi szerettem volna lenni. Ez a hozzáállásom azóta sem változott.

Ha a Föld bármely pontjára ellátogathatnál, hova utaznál legszívesebben?

Rengeteg hely van a bakancslistámon Új-Zélandtól Norvégián és Skócián át Izlandig vagy New Yorkig, de ahová most jelen pillanatban legjobban vágyom? Visszamenni Kanadába vagy Ausztráliába. És ott is maradni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.