Múzeumok éjszakája 2017

Idén is eljött az egyik kedvenc rendezvényem az évben, így hát úgy döntöttünk a barátommal, hogy ismét nekivágunk a fővárosnak, hogy felfedezzük a programban részt vevő múzeumokat. Idén is rengeteg volt a lehetőség, amiknek sajnos csak töredékét tudtuk bejárni, de azért így is megérte.

 

Ha esetleg nem hallottál még róla a Múzeumok éjszakája egy olyan egész estés program, aminek keretein belül az ország több nagyvárosában is a legtöbb múzeum, kiállítótér és hasonló létesítmény este 6-tól körülbelül hajnali 2-ig speciális programokat szervez, amiken a bármelyik helyszínen megvásárolt karszalaggal részt lehet venni, illetve az állandó kiállításokat is megnézhetjük.

Idén elsősorban a Sziklakórházat céloztuk meg, de mivel az MMKM Műszaki Tanulmánytár volt a legközelebb a buszmegállónkhoz, ezért ott kezdtünk. A kiállítás fantasztikus volt, nem is számítottunk ilyen jóra. Mindenféle régi találmányt csodálhattunk meg a szemüvegektől a fényképezőgépeken, a porszívókon, a távcsöveken és sok más királyságon át egészen a repülőgépturbinákig mindenféle érdekes dolog várt ránk. Néhány programmal is készültek, például 3D toll kipróbálással, előadással, sci-fi diavetítéssel és keresgélős kvízzel.

Ezek után az MMKM Elektrotechnikai gyűjtemény felé vettük az irányt, ami korántsem volt ekkora durranás. Két pici szobányi cucc volt összesen, ami egész érdekes volt, de az előzőhöz képest azért mégiscsak sokkal szolidabb. Nem is maradtunk sokáig, inkább a Sziklakórház felé vettük az irányt, hiszen ott nagy sorra számítottunk.

 

A félelmünk be is igazolódott, hatalmas, kígyózó embertömeg várakozott a bejárat előtt. A szervezők igyekeztek minél gördülékenyebben levezényelni a túrákat, de így is vártunk vagy egy órát. A sor picit csökkent is a rémhíreket terjesztőknek köszönhetően, akik fennhangon mondogatták, hogy itt bizony minimum három órát kell várni, ezért többen gyáván megfutamodtak és feladták. Mikor végre bejutottunk, piros pulcsis idegenvezetők álltak minden állomásnál, akik átpasszoltak minket egymásnak, miután elmesélték a tudnivalókat az adott helyiségről. Emiatt rendkívül pörgős és gördülékeny volt a haladás, az egyetlen probléma talán abban mutatkozott meg, hogy sokan voltunk egy csoportban, ahol azért előfordul néhány… nem túl illedelmes ember, akik nem engedik előre azokat, akik alulról súrolják a 160-at (khm… én), ezért csak a mese után tudtam mindent megnézni, úgyhogy folyamatosan csak futkostam a következő állomásra, ahol néha már belekezdtek a következő mondókába, mire odaértem. Ennek ellenére az este egyik legjobb programja volt, nekem különösen kedvenc, hiszen a kórház később atombunkerrel is bővült, engem pedig már a gimnáziumban is foglalkoztatott mindenféle atomenergiával kapcsolatos téma.

Kis túránk végeztével úgy éreztünk, szükségünk van egy kis pihenésre, ezért a Múzeumok éjszakájához csatlakozó Macskák éjszakáján is részt aka

 

rtunk venni. Ez annyit jelentett, hogy a Révai utcai Cat Café nyitva volt hajnali 2-ig, és a múzeumos karszalaggal kedvezményt is kaptunk. Természetesen itt i fantasztikusan éreztem magam, hiszem macskabolond vagyok.

 

Mivel még maradt egy kis időnk a program végeztéig, a Nemzeti Múzeum állandó kiállításait is be tudtuk járni. Ezt megmondom őszintén, nem tudtam annyira élvezni, mint a többit, de ez egyáltalán nem a múzeum hibája. A kiállítások fantasztikusak voltak, találtam olyan részeket, amik nekem kiemelkedően tetszettek, és amiket órákig tudtam volna nézegetni. Sajnos azonban mire ideértünk, már annyit sétáltunk, hogy alig álltam a lábamon, és körülbelül széktől székig közlekedtem a műtárgyak között, annyira fájt már mindenem. Viszont ennek ellenére is mindenképpen megérte.

Az egyetlen kifogásolnivalóm a rendezvénnyel kapcsolatban a Muzej mobilalkalmazás. Van benne egy csomó funkció, amit én személy szerint feleslegesnek találtam, és nem tudom elképzelni, hogy bárki használná, egy útvonaltervezőt azonban nagyon hiányoltam belőle, amin bejelölhetem az úticélajimat, és egyszerre láthatom csak azokat a térképen, hogy kikalkuláljam, hogy és merre menjek. A letölthető offline térképekért viszont jár a plusz pont.

Aki volt már a korábbi éjszakák egyikén, az tudja, hogy lehetetlen az összes helyszínt bejárni, viszont kiválasztva néhányat, egy fantasztikus estét lehet tölteni a fővárosban (vagy valamelyik másik nagyobb városban, ott még nem próbáltam). A lényeg, hogy hatalmas élmény kicsiknek és nagyoknak, úgyhogy ha még nem voltál, akkor jövőre mindenképpen gyere el!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.