Kim Fay: Sárga Babilon

“Soha ne feledd, a kalandokról elsősorban azt kell tudnod, hogy ha az elvárásaidnak megfelelően alakulnak, akkor nem is igazi kalandok.”


Az ilyen könyvektől mindig kedvem támad elindulni egy kincskereső expedíció rögös útján. A lelkesedésem rendszerint addig a pontig tart, amikor a szereplők fáradtan, koszosan kullognak a dzsungelben, és már egy falkányi rovar kóstolt beléjük, nem is beszélve  a rozzant függőhídról, ami úgy tűnik, instant kellék lehet az ilyen sztoriknál. Talán mégsem én találom meg az évszázad leletét, de az biztos, hogy bármikor kapható vagyok arra, hogy olvassak róluk.

1925-ben Irene Blumtól igazságtalanul megtagadják egy seattle-i múzeum vezető kurátori állását.  A műkincskereskedelem ekkoriban elsősorban a férfiak kiváltsága, de senki nem ismeri jobban ezt a világot a fiatal nőnél. Irene azonban nem fogadja el a vereséget, és amikor a birtokába kerül egy térkép, amely talán az ősi khmer civilizáció történelmét rejtő réztekercsek nyomára vezethet, azonnal felismeri a jelentőségét. Ez a felfedezés nem csupán szakmai hírnevét állíthatja helyre, de egyben az évszázad legnagyobb régészeti szenzációja is lehet. Egy kommunista műkincsrabló, egy elhivatott archeológus és egy jóképű, titokzatos múltú bártulaj társaságában kalandos, titkokkal és feszültséggel teli utazásra indul Sanghajon és Saigonon keresztül a kambodzsai esőerdő mélyébe. Ahogy az expedíció tagjai egyre messzebb hagyják maguk mögött a civilizált világot, úgy jutnak egyre elképesztőbb felismerésekre, és úgy válik egyre veszélyesebbé az útjuk. Úgy tűnik, a földgolyó e részén mindenkinek akad valami titkolnivalója, ám az, amit végül felfedeznek, nem csupán a történelmet változtatja meg, de egyben saját életük legnagyobb rejtélyeit is megoldja.

A Sárga Babilon Kim Fay első regénye, de szerencsére egyetlen elsőkönyves írókra jellemző hibát sem fedeztem fel benne. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy egy általa ismert és szeretett témáról írt, és tényleg meglátszik, hogy mennyire otthon érzi magát a khmer kultúrát és a kambodzsai körülményeket illetően. Nagyon izgalmas a történet, de leginkább a hangulata fogott meg. A sanghaji, a saigoni és a kambodzsai részek is egészen elvarázsoltak, olyan színes és életteli volt az egész, hogy szinte ott éreztem magamat a zsúfolt utcákon vagy az őserdő sűrűjében.

Irene szimpatikus főhősnő, tetszett, hogy olyan erős és ambiciózus, még ha nem is értettem egyet minden lépésénél. Olyan korban élt, amikor nehéz lehetett nőként érvényesülni a régészek világában, de ő mindent megtett azért, hogy bebizonyítsa, hogy van olyan jó, mint a férfiak. Örülök, hogy a kis romantikus szála nem vett el sok időt az izgalmasabb dolgoktól, még ha így kicsit gyorsnak is tűnt.
A társai közül Simone volt a legemlékezetesebb, és az ő szerepét éreztem a legjelentősebbnek. Nem igazán tudtam vele dűlőre jutni, de a szeszélyességét betudom a mögötte álló rögös és viszontagságos életnek. Voltak nagyon jó pillanatai, és olyanok is, amikor legszívesebben egy péklapáttal térítettem volna jobb belátásra, annyira idegesített. Csodásan kiegészítette egymást a két nő, még akkor is, ha nem kedvelték a másikat. Lenyűgözött, ahogy támogatták egymást, de közben rivalizáltak is, hiszen mindketten más célból vágytak a khmer réztekercsekre.

Egyszerűen nem bírom magamban tartani a felháborodásomat a cím miatt. Semmi bajom nem volt vele, amíg nem láttam meg az eredetit, de hogy lehetett szimplán Sárga Babilonnak elnevezni egy könyvet, aminek olyan gyönyörűséges címe van, hogy Az elveszett emlékek térképe? Szégyen és gyalázat, pedig egy ilyen címre a felszínes szépre éhes olvasók úgy ugranának, mint gibbon a mangóra. Ettől eltekintve a fordítás szép és igényes, de tényleg úgy érzem, hogy egy ilyen címet bűn volt veszni hagyni.

Valami kis – egzotikus – fűszer még hiányzott a tökéletes rajongáshoz, de ettől függetlenül is élvezetes volt, és imádtam a hangulatát. A legszívesebben összepakolnám a kis motyómat, és utazgatni kezdenék, hátha véletlenül egy elfeledett civilizáció nyomaira bukkanok.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.