JoJo’s Bizarre Adventure Diamond is Unbreakable

A Stardust Crusaders-re már kissé nosztalgikus hangulatban tekintek vissza: az volt az a sorozat, ami elindított engem a JoJo világa felé, ami elsőre kissé furcsának hatott, de kérdés nélkül be is szippantott. Nos, cikkünk mai alanya, a széria szám szerint negyedik darabja a Diamond is Unbreakable ugyanolyan pörgős, mint elődei, hasonlóan jó történettel és szereplőgárdával.

De csapjunk is rögtön a lovak közé: egy bő tíz évet ugrunk a Stardust Crusaders idővonalához képest: Dio már nincs köztünk, ám ez nem azt jelenti, hogy minden gonoszság kihalt a földről. Morioh békés városában egy titokzatos gyilkos lappang évek óta, javarészt észrevétlenül, egészen addig míg valahogy ugrásszerűen meg nem nő az Stand-használók száma a városban. A városba érkező Jotaro azonban nem csak ezen különleges emberek miatt érkezik ide, hanem azért is, hogy felkeresse a…hát, a nagybátyját – aki nem mellesleg egy tizenhat éves suhanc, Higashikata Josuke.

Igen, ennél az indításnál azért majdnem elharaptam a nyelvem miközben szidtam az vén kujon Josephet, de mint az  Jotaro beszédéből is kiderül, maga az öreg sem tudott Josuke létezéséről. És persze a vér nem válik vízzé: Josuke maga is egy erős stand használó, egyben a legkedvesebb erővel is rendelkezik Crazy Diamond által. Későbbi legjobb barátja, a félénk Koichi, valamint a rezidens nem túl okos hangos őrült Okoyasuval egy igencsak ütős triót alkotnak, de még néha így is be kell avatkozni az idősebb Jojonak is.

Ha a nagy összességet kell nézni főszereplők tekintetében, akkor Josuke a legkedvesebb főszereplő: Jonathanhoz hasonlóan nemes szívű, ám koránt sem olyan hangos; nem olyan és perverz és heves, mint a fiatal Joseph és nem is olyan hideg, mint Jotaro. Ő csak szeretni való tini kölök, aki azonban villanykapcsoló módjára vált agresszorba ha valaki bántja a barátait vagy a séróját kritizálja. 

Mind az ellenfelek, mind a barátnak szánt karakterek nagyon jól meglettek alkotva, és kettőt külön is kiemelnék: az egyik híres mangaka Kishibe Rohan, aki egyedi képességét használva alkotja realisztikus műveit, kutatva más emberekben, ám a saját múltját és sorsát nem tudja vele megváltoztatni. A másik személyről, meg nem tudom eldönteni, hogy ki vagy mi ő: igen, Mikitakára gondolok. A JoJo-stílusú Legolas nem képes látni a Standokat, de mégis olyan képességekkel rendelkezik, ami nyilvánvalóan emberfeletti – nem csoda, ha ufónak mondja magát.

Az anime kinézetét tekintve hű marad, annak azonban kifejezetten örülök, hogy kevesebb lett az angol nyelv használata a Diamond is Unbreakable-ben. Nem vagyok ellene az angolos beszédnek, de a JoJo-sorozatokban valamiért a falat tudom kaparni tőle. A szinkront nagyon jól eltalálták ismét, és a zene is nagyon passzol az anime stílusához.

Csak egy pici negatívumot tudok felhozni a Diamond Unbreakable-el kapcsolatban: nem szabad ezzel kezdeni a Jojo’s Bizarre Adventure világát. Előtte legalább a Stardust Crusaders-t meg kell nézni, mert annak hiányában rengeteg üres folt fog keletkezni, amiket utólag betömni nem annyira jó.

A Diamond is Ubreakable egy remek kis sorozat,a mit nagy hiba lenne kihagyni, ám előtte feltétlen szükséges a megfelelő alapozás, és akkor az ember végül is végignézheti az összes Jojo’s Bizarre Adventure szériát.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.