Jane Austen: Emma, avagy egy angol kisasszony mindennapjai az 1800-as évek elején

Idén, 2017. július 18-án volt 200 éve, hogy Jane Austen, angol írónő elhunyt. Ebből az alkalomból, az írónő és munkássága előtt tisztelegve ez év szeptemberében új tíz fontos bankjegy kerül kiadásra az Egyesül Királyságban, így Jane Austen az első női irodalmi személy, aki bankjegyen fog szerepelni a szigetországban. Őelőtte csak William Shakespeare és Charles Dickens előtt tisztelegtek ezzel a gesztussal.

Megemlékezés gyanánt belevágtam én is egy Jane Austen könyvbe, melyet pár hónapja szereztem meg egy kedves ismerősömtől. Mikor odaadta figyelmeztetett, hogy az ő ízlésének nem a legmegfelelőbb, kissé vontatott, de ez sem tudott eltántorítani, mert nem kisebb művek szerzője Jane Austen, mint a Büszkeség és balítélet vagy akár az Értelem és érzelem, valamint több történetét filmre is vitték az évek során.

Életem első, igazi lányregénye Jane Austen utoljára megjelent műve, az Emma, melyet abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam. Úgy gondolom, hogy az első alkalom – legyen az egy étel, egy film, egy könyv, de igazából bármi – igen meghatározó az ember életében és ehhez mérten vág bele újra egy hasonló témájú könyvbe, filmbe vagy hasonló típusú étel elfogyasztásába. Nos, én olyan pozitív élménnyel gazdagodtam, hogy reményeim szerint nem ez volt az utolsó lányregény és nem az utolsó Jane Austen kötet a kezeim között.

A történet maga Londontól délre, Hartfieldben, az 1800-as évek elején játszódik. Az elegáns és udvarias urak, fiatalemberek és előkelő kisasszonyok világában, amikor még bálokat, vacsorákat rendeztek, lovak vontatta kocsikon utaztak és gyönyörű, csipkés-fodros-alsószoknyás ruhákat hordtak. Az udvariasság elvárt és kívánatos viselkedés volt nem csak társasági események alkalmával, de otthon a család köreiben is.

Kezdetben megismertem Emmát, aki édesapjával, Mr. Woodhouse-zal kettesben él mióta nővére férjhez ment Mr. John Knightley-hoz illetve a nevelőnője, Miss Taylor házasságot kötött Mr. Westonnal. Emma barátsággal fordul egy nála alacsonyabb sorból származó hölgy, bizonyos Harriet Smith felé és itt kezdődik a bonyodalom, valamint számomra Emma itt kezdett egyre inkább unszimpatikussá válni. Az tény volt már az elején, hogy származása révén elkényeztetett, ellenben kifejezetten intelligens, nem kevés ésszel megáldott fiatal nő, de talán korából – még csak huszonegy éves – adódóan a gyengéd érzelmek érzékelésének terén tapasztalatlan és meggondolatlan. Azonban a kötet végére olyan karakterfejlődésen megy át, hogy kifejezetten megkedveltem. Mr. Woodhouse szintén az a karakter, akit nehezemre esett tolerálni, de igyekeztem elnéző lenni vele idős és beteges volta miatt. Természetesen volt egy-két olyan karakter, akiket kifejezetten nem szívleltem, de a többségnek sikerült magát belopnia a szívembe. Ilyen volt az elejétől kezdve az idősebb Mr. Knightley, akiről bátran kijelenthetem, hogy a kedvenc karakterem lett, valamint Mrs. Weston, vagy ahogy Mr. Woodhouse sokszor emlegeti, a szegény Miss Taylor.

Mindenképp meg kell említenem, hogy a történet valóban sajnos eléggé vontatott – vagy csak pörgősebb könyvekhez szoktam. Nem a legérdekfeszítőbb események voltak számomra a vacsorák és bálok alkalmával olvasható apró intrikák és viccelődések, a reggeli séták a kertben, a zabkása vacsorára, a varrogatás, ennek ellenére mégis szívesen olvastam, mert tisztában voltam vele, hogy ez nem egy olyan könyv, amelynek minden második oldalán valami hatalmas fordulat várható. Azonban a történet vége felé jött a – részemről már a könyv közepétől sejtett és kifejezetten remélt – fordulat, ahonnan aztán tényleg faltam a betűket, és megelégedésemre valóban az következett, amire oly nagyon vártam.

Amiben – úgy gondolom –, hogy Austen verhetetlen, a csodálatos vidéki Anglia bemutatása. Bár lehet, hogy hozzáadott az élményhez az is, hogy rajongója vagyok az Egyesül Királyságnak, a kő- illetve téglaházaknak, annak a sok gyönyörű zöld területnek, mellyel találkozhat az ember. Az árnyas sétányok napsütésben, de még az eső áztatta utca leírása is külön megdobogtatta a szívemet olvasás közben.

Ugyan nem tartom a legjobb történetnek, amit életem során olvastam, de valahogy mégis páratlan élményben volt részem amíg végigkövettem Emma életének pár hónapját, kerítőnősködését, majd végül ráeszmélését arra, hogy valójában mi vagy ki lakozik a szívében. Ennek ellenére viszont a maga nemében igenis egy jó könyv, egy jó történet.

Jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy szórakoztató történetbe szeretnének elmerülni. Kiváló olvasmány nyaraláshoz, vízpartra napozáshoz, de utazás közben is. És el ne felejtsem, hogy – ahogy Austen sok könyvét – ezt a történetet többször is filmre vitték. Emma szerepét pedig többek között eljátszotta Gwyneth Paltrow és Kate Beckinsale is. Talán érdemes megnézni valamelyik filmet, miután a könyvet olvasta az ember vagy a lánya.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.