Trónok harca S07E07 – The Dragon and the Wolf

Ez is eljött: lement a hetedik évad fináléja, ami már csak nyomokban tartalmazta Martin könyvének fonalát. A hetedik évad ezzel a legmegosztóbb évadává vált a sorozatnak, ezzel együtt a legtöbb negatív kritikát kapott évada is – én sem vagyok elégedett, sőt, az évadfinálé után kifejezetten haragos vagyok, és tőlem nem megszokott módon ez a cikk tele lesz SPOILERekkel, mert máskülönben nem tudom kellően elemezni az epizódot.

Az előző epizódban Jon és csapata azzal a szándékkal utazott a Falon túlra, hogy bizonyítékot szerezzenek Cerseinek a Mások és a többi legendás lények létezésére, ezzel pedig meggyőzhessék őt arról, hogy hagyják abba a viaskodást és inkább az igazi ellenséggel törődjenek. Ez az utazás Jon bekattanásának (mert miként lehetne hívni, hogy a biztos menekülés közben még leállt kaszabolni egyesével a holtakat) köszönhetően tragédiával végződött, ugyanis nem csak több embert vesztettek el, hanem egy sárkányt is, Viseriont – mondjuk ez még nincs megerősítve, csak mi, rajongók feltételezzük.

A találkozót össze is hozta Tyrion, a három fél pedig le is ült tárgyalni a régi Targaryen ház sárkányainak otthonában. A magukkal hozott élőhalott persze felkeltette Cersei és Jaime figyelmét, ám Cersei – szerintem jogosan – feltételhez kötötte a segítséget: Jon ne álljon egyik oldalra sem, miután végeztek a holtakkal. És ekkor előjött Észak királyának hírhedt becsülete – vagy, ahogy inkább értelmezni lehet, az ostobasága – és bevallotta, hogy már korábban fejet hajtott Daenerysnek. Cersei ezek után elviharzott, és végül Tyrionnak egyedül kellett beszélnie nővérével, hogy jobb belátásra bírja.

Peter Dinklage és Lena Headey ismét fantasztikusak voltak, a testvérpár elfojtott indulatai szó szerint berobbantak a beszélgetés során – bár ők mikor nem jók? – azonban a színészek brillírozása sem tudja feledtetni a történet ezen részében található lyukakat. Cersei hirtelen a hasához kap, amiből Tyrion azonnal rájön, hogy terhes, de ez ismét akkora írói önkény, hogy a pofám leszakad – Cersei gyermeke még nem is rúghat, de ő hirtelen odakap, az a Cersei, aki bármit képes volt elrejteni bárki elől, pont most nem tud uralkodni magán, mikor ott ül vele szemben Tyrion, aki egyedül lehet igazi észbeli ellenfele!

De ha csak ez lett volna a legtöbb gond ezzel a találkozóval! Most, hogy minden szál összeért, a szereplők ismét emlékeztettek minket a régi dolgokra: Podrick, Brienne, a Kutya, mindenki – vagyis nem történt semmi új vagy fontos, csak a karakterek válaszreakciói egy sokkal korábban megtörtént eseményre, és az a baj, hogy ez jellemző az egész hetedik évadra!

Ezenfelül, a Kutya, mióta különvált Aryától, gyakorlatilag nem tett hozzá a történethez – ahogy a Fény Urának maréknyi követője sem –, nem befolyásolta annak kimenetét, nem vitte előrébb a karaktereket, és nem ismertetett meg velünk semmit. A Kutya kizárólag időhúzásként szolgált ebben az évadban!

Cersei gondolkodásmódja ismét az egyetlen, aminek van értelme, ugyanis hazudott a csapatok mozgósításáról, mondván, ha egy horda dothraki, egy csapat Makulátlan, a teljes északi sereg ,a Vadak, és a sárkányok nem képesek megállítani a Mások seregét, akkor egy párezer fős Lannister hadsereg (ami amúgy eléggé megtört Drogon támadása óta), nem sokat oszt vagy szoroz a képleten. És bár nem tetszik, ahogy kezelte Jaime-t, érthető és valamennyire logikus a reakciója. A személyes életében azonban teljesen ellentmond az eddig megismert karakternek, az alkotók fogták a már jól felépített és erős személyiségét és szétzilálták, mióta Martin nem vezeti a kezüket – mondjuk ez minden szereplőre igaz ebben az évadban.

Dany és Jon közötti kapcsolatot az internet népe igencsak shippeli, és nekem kivételesen nem az a gondom ezzel, hogy rokonok, ugyanis a rokonkapcsolat nemcsak hozzátartozik a Trónok harca világához, hanem egyenesen kötelező darab, már ha a Targaryenekről van szó. És bár minkét színészt, Emilia Clarke-ot és Kit Harrington is nagyon tehetségesnek tartom, de a két színész között semmiféle kémia sincs – még annyi sem, mint anno Bella és Edward között volt. Egyszerűen hiteltelen és belemagyarázott a kettejük vonzalma, és azon túl, hogy elég komoly fanservice jelenleg, nem sok értelmét látni, és tekintve, hogy az alkotók nagyon elrugaszkodtak az eredeti történettől – amivel korábban nem is volt gond –, és messziről látszik, hogy fogalmuk sincs, mit is akarnak kihozni ebből, azon túl, hogy mindenáron gyerek lesz belőle, annyit beszélnek Dany fogamzó képtelenségéről.

Északon egy kicsit logikusabban haladt a történet, ami szintén nem tartalmazott komoly csavart, mert vagy-vagy alapon sejthető volt Sansa és Arya kapcsolata, de azért jól esett látni és hallani, ahogy igazságot szolgáltatnak maguknak és apjuknak. Bran végre hasznos tagja lett valaminek, és felidézte azt a napot, mikor Kisujj kést szorított Ned torkához. Arya pedig elvégezte a parancsot és meg is ölte az árulót, de kétségeim vannak, hogy ez volt-e a helyes lépés, tekintve, hogy így a legnagyobb szövetségesük a Völgy vezető nélkül maradt.

Plusz Bran ledobta az atombombát azzal, hogy elárulta Samnek Jon valódi kilétét és eredetét, ez maximum azokat lephette meg, akik kimaradtak az elmúlt két évadból. Most komolyan ki hitte el, hogy egy olyan tisztának és jólelkűnek bemutatott Lyanna Stark valóban szerelmes lett volna egy már akkor is iszákos, és vérontást szerető, torzonborz Robert Baratheonba?

Az utolsó jelentben meg feltűnt a holtak serege és vezetőjük, egy halott sárkányon, és bármennyire is epicnek sikerült a jelenetsor, eléggé kiszámítható volt, bár fizikailag és logikailag szintén hatalmas marhaságnak bizonyult. Egy ekkora fal lebontásához, amit a jég nem csak tart, hanem szó szerint összeforrasztott, egy nagy hatalmas tömbbé, nem elég egyetlen sárkány kék lehelete – meg amúgy miért is kék, ez valami szupertűz akart lenni? Plusz, lenne egy kérdésem, a Mások már jóval korábban elindultak, merthogy jön a tél, de a Fal akkor is ott volt, mikor korábban jött a tél, és arra nem számíthatta, hogy ölükbe hullik egy sárkány, szóval mi is volt az alapkoncepció, hogyan is jutnak át a Falon? Judyt szerint az óriásokkal akartak volna betörni a kapun, de azt már jóval korábbról tudjuk, hogy azt simán beomlasztják, és nem juthat át rajta senki és semmi.

Az a legnagyobb bajom a mostani évaddal, hogy az alkotók maguk sem tuják, miképpen zárják le, inkább csak elvarrják a szálakat, és ez sokszor erőltetve és fogcsikorgatva sikerül, miközben kizárólag a múlttal törődnek, és nincs benne semmi nagy ívű szál sem, csupán a korábban látott drámai akciók reakciója. Hatalmasat csalódtam az évadban, és bár várom a következő és egyben utolsó évadot, közel sem olyan hévvel, mint a korábbiakat, és egyáltalán nem hoz lázba, hogy majd’ két évet kell rá várnom!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.