Idén minden kívánságom teljesült – Power Rangers (2017)

Gyermekkorom egyik meghatározója – sok egyéb mellett – a Mighty Morphin Power Rangers, ami bugyuta volt, és kezdetleges történetű, de mégis korszakalkotónak bizonyult a kilencvenes években. Ebben a szériában mertek hozzányúlni a rasszokhoz és a nemekhez, mertek belőle poént csinálni és megmutatni, hogy igazán az ember maga számít, nem pedig a bőrszíne vagy a kromoszómája. Ennek megfelelően nagyon vártam az új Power Rangers filmet, és persze féltem is tőle. Féltem, mert bár tudom, hogy hatalmas potenciál van a történetben, a sorozatok során láthattuk, hogy ezt mennyire pocsék módon lehet megcsinálni. És vártam, mert ha ez a történet végre rendesen letisztul, és komoly hátteret kap, akkor bizony nagyon tud majd ütni. Aztán megnéztem a filmet, és biztosan állítom, ez a legjobb dolog, ami történt a franchise-al!

A Cenozoic korszakban, mikor még a dínók jártak a Földön, hatalmas harc folyik az életért. Rita Repulsa (Elizabeth Banks) ugyanis elárult a híres Power Rangers csapatot, akik az életet hivatottak védeni a világban, ám Zordon (Bryan Cranston) utolsó erejével még legyőzte Ritát, és megvédte tőle az áhított Zeo kristályt, ám ehhez a győzelemhez neki is meg kellett halnia.

A 21. században az Angel Grove iskola labdarúgó sztárját, Jason Scottot (Dacre Montgomery) kirúgják a csapatból, mivel egy buta csíny miatt szembekerült a rendőrséggel, és komoly károkat okozott egy autóval. Scott házi őrizetbe kerül, valamint az iskola után büntetésen is részt kell vennie, ahol az iskola kirekesztett diákjai „gyűlnek össze”. Kimberly Hart (Naomi Scott) a népszerű lányok közé tartozott, ám egy pletykának köszönhetőn gyorsan lecsúszott a tápláléklánc csúcsáról. Billy Cranston (RJ Cyler) igazi különc gyerek, akit előszeretettel piszkálnak az erősebbek, ám Jason megvédi őt, és bár elsőre csak azért találkoznak, hogy Billy megbabrálja Jason nyomkövetőjét, pár óra alatt egészen összebarátkoznak. Billy egy különös felfedezéshez invitálja Jasont, aki nemet mond ugyan, de a sors különös fintoraként – na, meg Kimberly hirtelen felbukkanásának köszönhetően – ott találja magát Billy oldalán, mikor a srác beomlasztja a hegyet, ami majdnem alá temeti őket, meg két másik diákot, Trinit (Becky G) és Zach-et (Ludi Lin).

A srácok különös tárgyakra bukkannak, amit még különösebb dolgok követnek: túlélik a túlélhetetlent, hazajutnak, és olyan erőre tesznek szert, amivel a képregények szuperhősei rendelkeznek. Bár külön utakon járnak, végül mind visszatérnek a robbanás helyszínére, és felfedeznek egy barlangot, ami választ ad minden kérdésükre. Zordon elméje ugyanis megmaradt, és felvilágosítja őket arról, hogy Rita is feléledt, korábbi tervéről pedig nem tett le. Az új Power Rangers tagoknak meg kell védeniük az emberiséget, de még magukra is alig tudnak vigyázni.

Nagyjából hasonló a felállás a mostani filmben, mint az eredeti szériában, ám az alkotók kellően új változtatásokat vittek bele a storyba, hogy egy sokkal összetettebb és valóságosabb filmet kerekíthessenek, ahol nem a béna mozgáson vagy a nagy szörnyeken van a hangsúly, hanem a csapaton és az összetartáson.

Ezúttal kaptunk egy igazi eredettörténetet, ami logikus, érthető és drámai is egyben. A főgonoszunknak, Ritának van célja, nem csak a Rangerök legyőzése. A srácok idegenként kezelik egymást, és hosszú idő és sok munka van abban, hogy közösen tudjanak együtt dolgozni, egy igazi egységként, nem csak úgy az ölükbe hullik minden, mint a sorozatban.

Színészi játék tekintetében a srácok egész ügyesek, Naomi Scott rendelkezik talán a legtöbb tapasztalattal (bár a Terra Novában nem brillírozott), de itt nem is kell egy Oscar-díjas alakítást várni, viszont amire szükség van, azt a fiatalok remekül hozták. RJ Cyler abszolút kedvencemmé vált! De tény, hogy a színészi játék tekintetében Elizabeth Banks egymaga elvitte a filmet a hátán. A színésznő brillírozott Rita Repulsa szerepében, Effie-ként is kedveltem, de amit most letett az asztalra, arra évtizedek múlva is emlékezni fogunk.

A digitális technika elsőrangú, ahogy a srácokra olvad a páncél, fantasztikus, tökéletes és aprólékos munka. És a jelmeztervezők is igazán kitettek magukért: végre nem egy gagyi kezeslábasban ugrálnak hőseink, hanem egy igazi páncélban, aminek funkciója van, és ami mindent a funkciónak rendel alá, miközben kellemes ránézni. A robotok pedig, a szívem majd kiugrott a mellkasomból mikor először megmutatták a nézőknek őket.

Nem értem a sok negatív kritika okát, számomra a film pontosan ugyanolyan élményt nyújtott, mint anno az első Transformers film: libabőr, könnyek és valami olyan elégedettség, ami úgy hozta vissza a gyermekkoromat, hogy büszke lehetek rá.

Az idei nagy várományosaim, a Wonder Woman, Power Rangers, Guardians of the Galaxy vol 2., valamint a Thor: Ragnarok – és ebből három filmmel maradéktalanul elégedett vagyok, nem is emlékszem utoljára mikor volt ilyen!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.