Deadpool és Nick Fury szerelmetes kalandjai – Sokkal több mint testőr (2017)

A Sokkal több mint testőrt már azóta vártam, hogy először megláttam a trailerét – az akcióvígjátékok valahogy mindig felkeltik az érdeklődésemet, ám végül a legtöbb nem nyeri el a tetszésemet. Sajnos annyival ez a film sem lett jobb annál, mint amit néhány társa nyújt a műfajon belül: rendkívül szórakoztató, látványos, a megfelelő pillanatokban abszurd és/vagy vicces, ám pont annyira sablonos is, hogy ne legyen több egy egyszernézős popcorn mozinál – ami egyébként iszonyatosan sajnálatos, főleg egy alapjában véve jó forgatókönyvvel, na meg egy ilyen pompás színészi gárdával operáló alkotásnál.

Michael Bryce (Ryan Reynolds) egykor tripla A besorolású testőr volt, mígnem egy alkalommal nem sikerült megvédenie egyik ügyfelét, aki meg is halt. Az incidens óta Bryce kevésbé fontos embereket – elmondása szerint legtöbbször kissé zakkant középkorú ügyvédeket – véd, és szakadt tragacsokkal furikázik a városban, egyszóval nincs túl jó passzban. Egyszer azonban kap egy hívást az exétől, Amelia Rousseltől (Elodie Yung) –aki mellesleg az Interpolnak dolgozik –, hogy segítségre van szüksége egy ember védelmezésében, aki nem más, mint Darius Kincaid (Samuel L. Jackson), a világ legprofibb bérgyilkosa. Bryce feladata az lenne, hogy Kincaidet eljuttatja Hágába egy tárgyalásra, amin a férfinak Vladiszlav Dukovics (Gary Oldman) fehérorosz diktátor ellen kéne vallania. Mindez korántsem olyan egyszerű, hiszen Kincaid a világ egyik legkeresettebb bűnözője, ráadásul Dukovics csatlósainak is érdeke, hogy ne tudják rács mögé juttatni felettesüket, ezért a duót lépten-nyomon megpróbálják szabotálni.

Az a baj, hogy ez a film nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. Az egyértelmű, hogy Reynolds és Jackson pompás vígjáték színészek, sőt a Kincaid feleségét játszó Salma Hayek is meglepően jól alakított ezen a téren, ám valószínűleg egyikőjüknek sem a Sokkal több mint testőr lesz életük nagy alakítása a műfajban. Ez leginkább abból fakad, hogy a karakterizációra túl keveset fordítottak az alkotók: Bryce a tipikus balfék szürke egér, aki majdnemhogy kizárólag comic reliefnek van a sztoriban – ami valljuk be, gyakorlatilag második főszereplőként picit gáz – és igazából Kincaiden, Sonián (Salma Hayek) és Dukovicson kívül egyik karakter sem emlékezetes. Minek szerepeltetni ennyi embert, ha úgyis felesleges a jelenlétük?

Azért szerencsére nem csak szidni tudom ezt a mozit, mert akadtak itt pozitívumok is. Először is, Gary Oldman egyszerűen fantasztikus gonoszként – vígjáték ide vagy oda, az ő karakterétől néha azért megállt bennem az ütő, és ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy az ő Oscarja vajon hol késik ennyi ideje? A humor rész is abszolút rendben van, főleg az abszurd és morbid pillanatok tetszettek. Külön kiemelném azt a szcénát, amiben Bryce panaszkodik a holland árusnak, miközben a háttérben eléggé elevenen zajlanak az események. Legutoljára ilyen jól megalkotott és kivitelezett abszurd és morbid jeleneteket a Kingsmanben láttam, bár ahhoz képest a Sokkal több mint testőr sajnos a mérce túloldalán marad.

Lehet, hogy csak én vártam túl sokat a Sokkal több mint testőrtől, de picit csalódottan hagytam el a mozitermet. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy beültem, és remélhetőleg a Kingsman 2 majd kiengesztel.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.