Aranyos és érdekes – Centaur no Nayami

Ahány ház, annyi szokás. Ahány anime, annyi világkép és elképzelések. Van ahol egy mesterséges rendszer dönti el, ki hova kerülhet a társadalmon belül, máshol mitikus szörnyek és emberek élnek egymás között – és van az amikor az evolúció egy olyan irányba halad, hogy a mi általunk csak legendákból ismert fajok a föld természetes lakói. Nos, éppen egy ilyen világot tár elénk a Centaur no Nayami  anime is.

Történetünk főhősei a kentaur Himeko, a démon Nozomi, valamint a szatír Kyoko. Ők hárman legjobb osztálytársak és legjobb barátnők,  akik próbálnak  szembenézni a mindennapi kihívásokkal, úgy mint a megfelelő tanulmányi átlag vagy a nem várt szerelmes levelek. Mellettük fontos reflektorfényt kap az angyali osztályelnök Manami, valamint a cserediákként érkező kígyólány, Quetzalcoatl. Családi helyzetek, a tinédzserlét viszontagságai, az útkeresés mind mind szerepet kap ebben az animében – csak itt most misztikus lényekkel.

Ha nagyon gonosz és tömör akarnék lenni, összegezném annyiban a Centaur no Nayamit, hogy egy vérbő school life anime némi shoujo ai-val megfűszerezve.  Mert első pillantásra tényleg csak annyi extrát tartalmaz, hogy itt a kentaurok, sellők és különféle keverék lények töltik be a rendes emberek szerepét. Legalábbis elsőre.

De minél több epizódot néz az ember, a hétköznapi problémák mellett ott van egy nagyon is emberi és nem éppen pozitív tényező, amire rámutat az anime: az előítélet. Nem merném rasszizmusnak mondani a Centaur no Nayami-ban lévő egy-két megmozdulást, de amikor ezeket a jeleneteket láttam, a szimpla school life elképzelésem összedőlt. Legjobb példa erre a fentebb említett Quetzalcoatl (vagy egyszerűbben Suu-chan) felé irányuló kezdeti megnyilvánulásai a szereplőknek – amíg ki nem derül róla, hogy az ijesztő kinézet és a népéről keringő pletykák ellenére egy nagyon kedves és tanulékony lány.

Akkor még a nagy finálé előtt egy kis technikai kielemezés is kijár az animének: a kinézetért és a szinkronért dícséret jár a Haoliners Animation League japán csapatának, az opening/ending páros pedig egyszerre rendkívül fülbemászó és egyben elgondolkodtató – főleg az utóbbi, ahol a várt vidámság helyett egy sokkal melankólikusabb dallam fogadja a nézőt.

Bár még nincs vége az animének, az eddig kijött epizódok meggyőztek arról, hogy bár egy érdekes és aranyos anime a Centaur no Nayami, bizony komolyan kell venni. A háttérben lévő kis elhintett információk több csámcsogni valót adnak a szürkeállománynak, mint az az ember lánya gondolná.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.