A család bizony furcsa egy dolog – Újra otthon

Reese Witherspoon új romantikus vígjátéka ugyan – karaktere édesapjával ellentétben – nem fog Oscar-díjat kapni, de attól függetlenül felettébb szórakoztató.

Alice (Reese Witherspoon) házassága széthullását követően két kislányával visszaköltözik szülővárosába, Los Angelesbe, és azon belül is édesapja, egy híres, hollywoodi rendező – aki filmjenél csakis a szerelmi élete kavart nagyobb port – egykori házába. Nagyjából ezzel egyidőben három tehetséges filmes palánta, a rendező Harry (Pico Alexander), a színész Teddy (Nat Wolff), és a forgatókönyvíró George (Jon Rudnitsky) is a városba érkezik, hogy berobbanjanak a filmiparba. És, ahogy az lenni szokott, a sors összesodorja ezt a négy személyt, aminek az lesz a vége, hogy a srácok gyakorlatilag tizenkét órás ismeretség után Alice vendégházában kötnek ki – ami helyzetet még tovább bonyolítja, hogy a jelentős korkülönbség ellenére Harry és Alice közt kölcsönös vonzalom alakul ki. Aztán ahogy a srácok lehetetlen producerekkel, Alice pedig még lehetetlenebb kuncsaftokkal hadakozik, a kis banda lassan kész családdá forr össze.

Talán az lesz a legjobb, ha azzal kezdek, hogy kiállok a nyitótételem mellett: ez a filmet nem fogják díjakkal elhalmozni. Az elsőfilmes rendező, Hallie Meyers-Shyer, aki amúgy a forgatókönyvet is jegyzi, számos hibát ejt a cselekmény felvázolásában: az Alice és Harry közti konfliktus kiindulópontja harmatgyenge, a film végén a fordulópont elhamarkodott teljes mértékben kiszámítható, a srácoknak több háttér kellett volna – arról nem is beszélve, hogy Teddy szinte teljes egészében redundáns –, és ettől valahogy az egész film kicsit olyan súlytalan. De az az igazság, hogy a dolog élvezeti értékéből ez nem sokat vesz el.

Ugyanis mindemellett az Újra otthon igazi feel good-mozi, tündéri, szerethető karakterekkel, és egy olyan „talált családdal”, ami mindig megmelengeti az ember szívét – legalábbis az enyémet biztosan. A srácok imádnivalók, Alice végtelenül szerethető, a lányai, Isabel (Lola Flanery) és Rosie (Eden Grace Redfield) rettentő cukik, és minden egyes jelenet, amiben ez a banda szerepel, aranyat ér, legyen szó Isabel és George szinte már testvéri kapcsolatáról, Harry és Alice furcsa románcáról, vagy éppen arról, ahogy Teddy kiáll Alice mellett és eközben móresre tanítja annak férjét, Austent (Michael Sheen).

És emiatt a baromi jó dinamika miatt is merült fel bennem az a gondolat, hogy ebből a sztoriból talán nem is filmet, hanem sorozatot kellett volna faragni – mert annyi szent, hogy én végignéztem volna két-három évadot arról, ahogy a srácok próbálnak berobbanni Hollywoodba, Alice a saját vállalkozásán dolgozik, a lányok új dolgokat fedeznek fel, és mindeközben az egész banda egy furcsa, diszfunkcionális családként operál. Ugyanis, megint ismétlem magamat, ez a dinamika az, ami igazán szerethetővé tette számomra ezt a filmet.

Szóval igen, az Újra otthon nem egy mestermű – ez vitathatatlan –, viszont ettől függetlenül vicces és megható és bájos és elgondolkodtató és tündéri. Meg hát Reese Witherspoon is benne van, ami megint egy nagy plusz. Szóval a végítélet: meleg szívvel ajánlom.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.